Lezártam
Péntek éjszaka furcsa dolog történt velem. Minden hülyeség és alkoholmámor ellenére, volt egy pillanat, mikor úgy éreztem, hogy valaki vigyáz rám. Mosolyog rajtam és támogat. Fentről.
Több mint fél év telt el azóta, hogy Peti meghalt. Lehet, hogy furcsán hangzik, de azóta is sokszor érzem, hogy ott van velem. Mosolyog rajtam. Mikor háromszor elejtem a kést a konyhában. Elsírom magam egy csöpögősen romantikus filmen vagy százszor meghallgatom egymás után ugyanazt a számot, amit ő úgy utált.
Pénteken volt egy pillanat, mikor megállt az idő. Hihetetlenül felszabadultam. Elengedtem Őt. Végleg.
Itt az ideje az új fejeztetnek. A tiszta lapnak.
Ezt a levelet a legjobb barátaimnak küldtem Peti halála után. Nem gondoltam, hogy valaha is képes leszek ezt ennyi ember elé tárni. De azt hiszem, hogy most jött el a helye és az ideje. Ezzel végleg lezárhatok egy fejezetet az életemben és kitehetem az utolsó pontot is a végére.
Sziasztok.
Sokan már tudják közületek, de azért szerettem volna mindenkinek elmondani mi történt mostanában. Peti sajnos szeptember 11.-én 21.05 perckor elvesztette a 6 éves küzdelmét a betegségével.
Az utolsó másfél hetet már az intenzív osztályon töltötte lélegeztető gépen. A mája, a veséje már alig működött, de az elején meg azt hittek, hogy le tudják majd venni a gépről. Ezért megszüntették az altatását. Még kaptam két napot a sorstól, élettől, mikor tudtam vele beszelni, igaz ő válaszolni már nem tudott, csak bólogatott és szorította a kezem. Még az utolsó héten sem adta fel. Folyamatosan hülyeségeket beszéltem neki, hogy egy kicsit felvidítsam. Láttam a szemén hogy mosolygott. Másfél napig tartott mire megértettem, hogy arra akar kérni, hogy vigyem ki a wc-re. A kezét sem tudta felemelni, de a büszkeségéből nem engedett.
Nem tudták levenni a gépről ezért visszaaltatták, hogy ne szenvedjen. Az utolsó nap mikor reggel bementem hozza úgy aludt, mint egy kisbaba. Mikor odahajoltam hozzá, hogy mondjak valamit, teljesen váratlanul kinyitotta a szemét és mintha azt mondta volna, hogy lehet, hogy innen már nem tudom magam kikaparni. Visszaaludt. Ez volt az utolsó pillanat, hogy láttam a szemeit. Esni kezdett a pulzusa és sípolni kezdtek a gépek. Kiküldtek. Egész délután rettegve vártam a telefont. Nem csörögött. A délutáni látogatáskor már olyan volt, mintha már csak a teste feküdne ott. A lelke már nem volt benne. Ahogy beszélni kezdtem hozzá szépen lassulni kezdett a pulzusa. Megint kiküldtek minket, de a nővér mondta, hogy egy kicsit talán még visszamehetünk. Kint vártunk az előtérben. Jött és azt mondta, hogy búcsúzzunk el. A szemeben benne volt minden. Ekkor láttam őt utoljára. Este 21.15-kor telefonált az intenzíves orvosa. Sírt. Gondolom, most csinálta 1000. alkalommal. És mégis hallottam a hangján, hogy sír. De legalább nem szenvedett. Leállt a szíve. Az a nagy, szerethető, mindenkit befogadó, annyit küzdő szíve feladta a szolgalatot. Szépen lassan leállt. És ő örökre elaludt.
Másnap bementünk a kórházba intézkedni. Képtelen voltam bemenni az osztályra, hogy lássam az üres ágyat. Meghasadt volna a szívem. Beszéltem a korboncnokkal. A mája felét már felemésztette a daganat és a tüdeje is súlyosan károsodott. Hogy őszinte legyek, én ekkor nyugodtam meg, hogy innen mar neki sem volt visszaút. Még neki sem. Tudjátok, hogy hányszor volt már olyan beszélgetésem az orvosával, hogy életveszélyes az állapota és bármi történhet? Hatszor. Öt alkalommal ő győzött. Előtte pár nappal nevetve mondta nekem, hogyha annyi élete van, mint egy macskának, akkor még ez is belefér. Nem fért bele.
Mindig csak előre nézett, sose hátra, csak előre. Csodáltam az erejét. Hogy ennyi szenvedés után, hogy tud meg mindig ilyen optimista lenni? Nézegettem most róla a fényképeket a megemlékezésre. Minden képen mosolygott. Nem műmosollyal, szívből. Hogy ezt az egészet miért mondtam el nektek? Hogy ebben a rohanó világban vegyétek észre egy egyszerű örömöket. Éljetek meg minden pillanatot, úgy mint ő. Nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.
Petinek az volt a kérése, hogy ne a temetőbe kerüljön, amit gyűlölt, hanem a hamvait szórjuk bele a tengerbe. Ezt meg is tettük Skócia partjainál egy gyönyörű halászfaluban.
Hogy miért mondtam el most ezt nektek? Sajnos Peti betegsége miatt nem tudtam a barátaimmal annyit foglalkozni, mint amennyit szerettem volna. Azzal, hogy ezt most megosztottam veletek, szerettem volna kifejezni, hogy még mindig fontosak vagytok nekem. Az hogy olyan sokáig nem jelentkeztem, okkal is történt. Az utóbbi időben nem nagyon tudtam volna jó hírekről beszámolni. Az utóbbi két évem szinte betegápolással telt. Nem volt egy vidám dolog. Ezekről a dolgokról pedig nem szívesen beszél az ember, mert hiszen maga is tehetetlen. Nem szívesen zúdítja rá a baját másra is.
Legyetek jók.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hopené Légimazs (törölt) 2008.03.16. 11:14:47
Hiszek benne, hogy vigyáz Rád.
sz b&b 2008.03.16. 11:16:47
Olyan mérföldkő-szerű pillanat :)
sz b&b 2008.03.16. 11:26:07
ha meg épp szomorkodnál, gondolj a tegnapi filmre, azonnal jobb kedved lesz :DDD
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.03.16. 11:28:51
es megkonnyebbültem.
furcsa dolog az elet.:)
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.03.16. 11:44:20
es koszonom a tengap delutant. nagyon jol ereztem magam:)
egyébként meg a szar is le van szarva:D
sz b&b 2008.03.16. 11:48:09
legközelebb is gyere :DDDD az antiszociális macskám is visszavár téged :DDD
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.03.16. 11:53:44
a macskadat meg majd megszeretgetem megint ha athivsz:)
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.03.16. 12:38:08
legkozelebb majd en csinalok neked valami finomat:)
duneem 2008.03.16. 14:20:01
az a kerdesem, ha nem gaz errol beszelni, h milyen gyorsan kellett ehhez felnotte valnod?
illetve tudtal-e gyerek is maradni meg ezek alatt/utan?
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.03.16. 15:04:57
mar akkor sem voltam gyerek mikor talalkozunk.
de hogy kemeny lennek? nem hiszem.
csak inkabb realista bizonyos dolgokban.
gyerek nem lehettem. nem volt ra mod. inkabb voltam anya abban a kapcsolatban.
de most elvezem az eletet. annak minden szepsegevel és mélységével.
nem bantam meg semmit. remelem jobb ember lettem attol a kapcsolattol.
DjZoNe · http://djz.hu/blog/ 2008.03.16. 15:31:11
Örülök, hogy lezártad, és ezzel teljesítetted az újévi fogadalmad :)
bruti (dura) 2008.03.17. 10:46:31
/respect
gastro, missing in action 2008.03.22. 11:11:47
fingerbangs 2008.04.01. 15:09:36
sirtam kicsit most
szeretlek
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.04.01. 15:41:39
en is szeretlek.:)