Nőből vagyok...
Kedden volt egy igazi autós városban bolyongásom.
Budapest, Üllői út. CET 13.00 inulás
Budára kellett árut vinnem. 14.00 óráig kellett volna odaérnem.. Eleve már az is kaland volt, ahogy a Margit hídról rá tudtam vergődni a rakpartra, mert lámpa óne. Három sávon kamikáze módjára átsiklani kész cirkuszi mutatvány. Mission complete.
CET 13.40
Kétszer voltam már a cégnél korábban, de egyszer sem én vezettem, ergó meg tudtam volna mondani, hogy út közben hány kirakatot láttam és piros háztetőt, de hogy merre kell menni, az olyan balladai homályba veszett nálam. Gondoltam majd lesz valami.
Rátaláltam a helyes útra, csak elvétettem egy bal kanyart. Marmint egyenesen kellett volna mennem. Ott lett gyanús a dolog, hogy hitelen elkezdett az út lefelé menni, ez a cég meg kb. az Andok lábánál van. Valamit elszúrtam.
Újratervezés.
CET 13.49
Azt hittem, hogy mégsem az első lámpánál kell balra kanyarodnom. Talán a második. Igen, biztos a második. Mikor kb kiértem a búzamezők szélére, rájöttem, hogy mégsem. Valamit megint elszúrtam.
Újratervezés.
CET 14.03
Végre megtaláltam a helyes utat. Motor leállít. Eső leszakad. Felhőszakadás. Mire bevittem az árut, kb úgy néztem ki, mint a szopott gombóc.
CET 14.15
Áru átadva. Már csak haza kéne jutni. Gondoltam az lenne a legegyszerűbb ha rávergődnék a Margit hídra. Rakpart. Táblácska, Margit híd jobbra. Zsófika bekanyarodik. Kétfelé lehet balra menni. Gondoltam próbálkozzunk a kisebb íven. Villamos sín. Gyanús. Felettéb gyanús. Hát nem visszajutottunk ugyanoda?
Újratervezés.
Na akkor talán legyen a nagyobbik ív. Az jól rávitt arra a kétsávos utcára, ami meg sem áll a Moszkva térig. Akkor legyen. Majd én ügyesen bekanyarodok a Mamut háta mögött, ott jól megfordulok és rájutok a Margit hidas útra. Szépen körbementem. Mit látok? Szemben villamos megálló. Kötelező haladási irány jobbra. Yessss. Na akkor gondoltam, a Margit hidat hagyjuk.
Újratervezés
Budafoki út. Erzsébet híd. Na ez már ment, mint a karikacsapás. Az Astóriánál elüldögéltem a kocsiban egy röpke fél órácskát a dugóban ülve (de itt már voltak kirakatok).
Hipp hopp 16.04-kor már otthon is voltam.
Na ezért nem leszek én soha Hajtás Pajtás...
UI: Itthon a ház udvarában pedig megtámadott egy csivava. Jelentem, még élek.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
