Érzések

Kicsit úgy érzem felkészületlen vagyok. Mindenre, ami a következő hónapokban vár rám. Szeretném, vágytam...vágyom rá, de nem számítottam már most ekkora felfordulásra amit okozott.

Kezdődött az egész azzal, hogy alig férek bele a nadrágjaimba. Ami ugye tudom én, hogy természetes dolog, nő az ember hasa, de hihetetlen érzés, hogy növekszik az emberben egy idegen entitás, miközben én alig tudok lehajolni és nem vagyok képes már behúzni a hasam, mert valaki bent lubickol éppen...és még ez legyen a legnagyobb gondom.

Eddig sem voltam egy összeszedett, precíz picsa, de mostanában kezdem a kriminális szintet súrolni. Elmegyek egy nadrágért, amit másfél óra beszélgetés után otthagyok...nem azt küldöm el, nem annyit számlázok ki, még jó, hogy reggel megtalálom a fürdőszobát egyedül.

Kicsit félek, hogy milyen lesz mikor hónapokig csak szaros pelenkáról fog szólni az életem meg alszik, nem alszikról... Tudom, hogy ez az élet rendje. Azt is érzem, hogy mikor már itt lesz, nagyon fogom szeretni és minden értelmet nyer és megvilágosodik. De addig kicsit szilánkokra hullik az életem...