Be Brave

Tegnap szembe jött velem egy videó, amire sokszor azt mondja az ember, hogy pont jókor, pont jó időben talált meg. Nem szól másról, mint a bátorságról. Arról, hogy kicsi kortól mennyire máshogy neveljük a lányokat és a fiúkat. Hogy míg a fiúkat a kezdetektől arra buzdítjuk, hogy próbálkozzanak, ne…

Gyűrű

Nem nagyon tudok mit írni, hogy se rózsaszín nyáltól ne csöpögjön, se tv hiradós objektivitással és jéghidegséggel ne rendelkezzen.Sokan tudjátok, sokan még nem, hogy csütörtök este Áron megkérte a kezem. Én pedig igent mondtam. Itt csillog a kezemen a gyűrű, amire legalább…

Big is beautiful?!

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a férfiak milyen nőkhöz vonzódnak is valójában...Sosem voltam modellalkat. Soha nem is leszek. Nem azért, mert nincs hozzá kitartásom (egyébként sem akarnék botsáska lenni), hanem mert nem olyan alkattal, csontozattal születtem. Ha megfeszülök…

Szakíts, ha bírsz - Értékellek, mint embert

Láttátok már a Szakíts, Ha Bírsz című filmet? Nem egy Oscar díjas alkotás. Nem is ezért érdekes. Tökéletesen bemutatja, hogy egy párkapcsolat milyen egy érzékeny világ. Törékeny. Hihetetlenül törékeny.Ott kezdődik, amikor a legtöbb film véget ér. Miután a fiú és a lány…

Vénülök

Képzeljétek el, reggel arra ébredtem, hogy valaki (ugyan ki?:)) énekli a boldog szülinapot, áll az ajtóban egy tálcával, amin gőzölgő friss kávé és valami barna süti van, amiből kiáll egy égő gyertya. Napok óta gyanakodtam, hogy valamit nagyon szervezkedik ez az ember. Arra is…

Gyarló az ember

Mekkora ciki, hogy az ember csak akkor írogat a blogjába, ha boldogtalan és nyenyeregni van kedve. Hát akkor most ünnepélyesen is kijelentem, hogy baromi boldog vagyok. Nyenyeregni meg nem akarok egy ideig. Egyébként meg döm-dö-döm.:)

Igen, el vagyok veszve

Tudom, tudom. Mostanában el vagyok tűnve. Igérem minden elmaradt levélre válaszolni fogok. Kisdobos becsület szó.Kicsit összecsaptak felettem a hullámok. Persze, hogy őszinte legyek, van ebből olyan hullám is, amit egyáltalán nem bánok.:)

Szerettem?

Péntek hajnalban hazafelé sétálva feltettek nekem egy nagyon érdekes kérdést. Nem először. Ha valakinek elmesélem, vagy elolvassa a történetem, ez szokott az első kérdés lenni. Sokat gondolkoztam rajta. A válaszom: igen. És nem.7 év hosszú idő. Ha nem szerettem volna, nem tudtam…

:)

A tegnap este, őszintén, minden túlzás nélkül, életem legjobb névnapja volt.Köszönöm mégegyszer a csodaszép ajándékokat és azt, hogy  ott voltatok.:) Kicsit kezdem úgy érezni magam, mikor a Szobi utcába fordulok, mintha haza mennék...

süti beállítások módosítása