Döbbenet


Pénteken volt a kvázi mostohaapukám temetése. Képtelen voltam elmenni rá. Hogy miért nem...hosszú. Bonyorult. De semmiképpen nem tiszteletlenségből vagy érzéketlenségből fakadt.

Ami viszont nagyon kicsapta nálam a biztosítékot, hogy a temetés ideje alatt betörtek a gyászoló családhoz. Elvitték az összes értéket a házból. Az ékszereket, amit a hosszú évek alatt egymásnak adtak. A pénzt, amiért együtt küzdöttek meg. Az emlékeket, amik most annyira sokat jelentenének és lehetne beléjük kapaszkodni. És elvitték a biztonság érzését is. Örökre.

Számomra felfoghatatlan, hogy valakinek ez legyen a "foglalkozása", hogy kinézi az újságból, hogy éppen hol, kinél lesz temetés. Mert akkor senki nem lesz otthon. Tiszta a terep. A legszomorúbb, hogy ez nem egy egyedi eset. Heves megyében ebből már sportot űznek emberek.

Egyre inkább azt érzem, hogy nem akarok ilyen országban élni. Ilyen emberekkel. Nem hiszem, hogy ez lenne a kislány szemében...

P.S.
Ezt a videót Mrs Smith küldte el nekem kommentént az este. Nem tudja, hogy mennyire betalált vele. Köszönöm.


A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr16382636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Empty 2008.03.15. 23:34:05

Döbbenetem kifejezésén kívül, nem tudok mit szólni.

lam3r 2008.03.16. 05:33:10

Ez tényleg döbbenetes.. Annyi dolog van a világban, ahol lehetne simliskedni, meg lopni/csalni/hazudni, csak ugye a civilizált kultúrember féken tudja tartani ezen ösztöneit, és a társadalmi normáknak megfelelően éli életét. Ami elszomorító, hogy a kelleténél jóval többen vannak, akikből hiányzik ez.

Őszinte részvétem, kedves Szaffy! :(