Magány II.

Nagyon régen voltam már annyira magányos, mint ma. Nagy igazság, hogy az ember egy  tömeg közepén is lehet nagyon egyedül. Minden jó szándék ellenére is. Pedig olyan emberek vettek körül, akik fontosak nekem. Mégsem segített.
Hazafelé ültem a buszon és folyt végig a könny az arcomon. Nem értem magam.
Lehet, ez a hét egy kicsit túl sok volt nekem.
Kezdem azt hinni, hogy valaki nagyon kegyetlen játékot játszik velem odafönt. Éppen hogy kezdek föltápászkodni, mindig akkorát rúg belém, hogy újra földre kerüljek. Mostanra jutottam el odáig, hogy kezdek nagyon elfáradni a folyamatos kapaszkodásba.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr45424393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2008.04.14. 10:00:30

Bár tudnék segíteni. Láttam rajtad, hogy nincs minden rendben, pedig mi próbáltunk felvidítani, de van, amikor csak magad tudsz segíteni magadon és ehhez idő kell. Azért tudd, hogy mi itt vagyunk neked és szeretünk. Csak azt tartsd szem előtt, ami a sárga post-it-on van a tükrödön, jó???

Rebelde 2008.04.14. 10:38:05

Szaffy, nem akarlak elkeseríteni, de ezzel csak te tudsz megküzdeni és nem is megy az olyan hamar, ez nem olyan, hogy beveszed a jókedv-boldogság bogyót, de vigasztaljon, hogy sokan vannak körülötted akik segítenek neked:))

zzombiee 2008.04.14. 11:14:28

Szaffy

sztem ezen még te sem tudsz segíteni... idő kérdése hogy túllépj a dolgokon. van, akinek kevesebbre van szüksége, van, akinek többre. Én úgy tapasztalom, akármennyire is szeretné befolyásolni az ember, nem megy... :S egy szép napom jókedvvel ébredsz és azt veszed észre, hogy nem is vagy magányos, csak egyedül vagy és ha már ezt érzed, egyedül sem maradsz sokáig. :)

Lady Grey 2008.04.15. 10:53:06

Kedves Szaffy,
Ráklikkeltem a blogodra (a szakítósból csöppentem át ide), és beleolvasgattam a bejegyzéseidbe. Nagyon szimpatikus vagy nekem, és köszi, hogy így ismeretlenül is betekintést engedtél a gondolataidba, az ilyesfajta őszinteség mindig építőleg hat az ember lelkére...
A magánnyal kapcsolatban csak annyit, hogy hidd el, semmi sem tart örökké... ez csak egy állapot. Igen, meg kell küzdeni vele, de gondolj arra, hogy mennyire értékes lesz, mennyire fogod tudni becsülni, ha egy szép minden egy csapásra megváltozik, és újra boldog leszel. Mert ha hiszel benne, minden szép lesz. Lehet, hogy naív vagyok, de jobb, mint frusztráltnak lenni.

Amúgy van egy dal ami a magányról szól, hallgasd meg, gyönyörű, főleg azért, mert habár elmondja,milyen irracionális, perzselő érzés a magány, mégis van feloldozás.

Dança da solidão

Solidão é lava que cobre tudo
Amargura em minha boca
Sorri seus dentes de chumbo
Solidão palavra cavada no coração
Resignado e mudo
No compasso da desilusão

Desilusão, desilusão
Danço eu dança você
Na dança da solidão

Camélia ficou viúva, Joana se apaixonou
Maria tento a morte, por causa do seu amor
Meu pai sempre me dizia, meu filho tome cuidado
Quando eu penso no futuro, não esqueço o meu passado

Desilusão, desilusão
Danço eu dança você
Na dança da solidão

Quando vem a madrugada, meu pensamento vagueia
Corro os dedos na viola, contemplando a lua cheia
Apesar de tudo existe, uma fonte de água pura
Quem beber daquela água, não terá mais amargura

Desilusão, desilusão
Danço eu dança você
Na dança da solidão

uk.youtube.com/watch?v=VI2GnTbLTG4

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.04.15. 11:13:47

TRVDRnh
csodaszep ez a dal. koszonom. kar hogy angolos-nemetes vagyok. de ugye ez mar reszletkerdes.:)

rajottem egyebkent tegnap este, hogy igazabol nem voltam maganyos. vagyis nem a szo hagyomanyos ertelmeben.
inkabb voltam elkeseredett es duhos. csak ez az egesz heti feszultseg, duh meg idegesseg igy jott ki rajtam.
szerencsere nem vagyok egy depresszios alkat. az ilyen melypontok nalam altalaban egy naposak. reggel felkeltem es jobb volt. mert azt akartam, hogy jobb legyen. ez ennyire egyszeru.
es mert hiszek abban, ami a blogom mottoja, hogy:
the best is yet to come

nalam.idealistabb liba nincs. ugyhogy engem nem lehet uberelni.:)

/me 2008.04.15. 12:08:53

az ember gyakran belebotlik az igazságba, ilyenkor feltápászkodik és továbbmegy... az alkalom meg mindig a legalkalmatlanabb időpontban kopogtat :-)
Csajszi fel a fejjel, nem eshet mindig, és ha úgyis tudod, hogy kapsz még, akkor ne állj fel, kisebbet esel, ha a földön maradsz ;-)

/me 2008.04.15. 12:24:55

ja és válunk :-)))))))))

kerikak 2008.04.15. 13:53:28

/me
ez most komoly??? és örülsz neki?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.04.15. 20:22:57

Szia szaffy!
Csatlakozom Mannához, akinek majdnem mindig igaza van (Mindig csak neked lehet igazad, mint boszinak!).
Notebookot visszaadtad? :)

pancho_sanza · www.nst.blog.hu 2008.04.16. 10:21:30

"A szeretetet nem keresi az ember, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is.
Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik a közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között :
- Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet."

Vonnegut - Börleszk, avagy nincs többé magány

laló 2008.04.17. 15:57:32

kerikak sírnom kellene??? nem gondolom, hogy attól jobbá változna az életem :)
egy percet sem szomorkodtam az elmúlt 3 hétben

kerikak 2008.04.17. 19:35:04

akkor jó :) jól teszed :)
kívánom hogy találj olyan férfit akivel közösek lesznek a céljaitok! :))