9.11

Egy év. Már egy éve. Gyorsan elszaladt az idő. Kicsit furcsán gyorsan. Sokszor még mindig olyan, mintha tegnap történt volna. Hogy sípolnak a gépek. Esik a pulzusa. Nem maradhatunk tovább. Hogy este megcsörren a telefon. Hogy nincs tovább.

Aznap éjszaka vele álmodtam. Ott álltam az oltár előtt a templomban a fehér menyasszonyi ruhámban és vártam. Rá. Telnek a percek. Nem jön. Belül érzem, hogy baj van. Nagy baj. Megjelenik anyu és látom az arcán, hogy történt valami. Sír. Előttem összefolynak a képek. Elájulok. 

Peti soha nem ért oda a templomba. Út közben megállt a szíve. Akkor aznap este kicsit meghaltam én is. Annyira valóságos volt az álom, hogy azt hittem, hogy ha kinyitom a szemem a menyasszonyi ruhámat fogom megpillantani a takaró alatt.  Persze, nem így lett...de abban az ágyban azóta is képtelen vagyok aludni. Az álom pedig azóta is kísért. Néha néha visszatér.

Hiányzik. A mosolya. A nevetése. A hihetetlen optimizmusa és élni akarása. A büszkesége. A makacssága. A butasága. Hogy minden emberben a jót látta és kereste. Hogy nem hív fel naponta százszor, hogy nem kér számon és nem korlátoz be. Hogy nem kell kórházakban, várószobákban töltenem a napjaimat...

Peti megemlékezésén egy férfi azt mondta, hogy örül neki, hogy a hamvakat a tengerbe fogjuk szórni. Mert akárhányszor szivárvány, egy furcsa alakó felhő van az égen, esik az eső vagy Karácsonykor hullik a hó, felnéz majd és úgy fogja érezni, hogy Peti visszamosolyog rá.

Kicsit így érzek én is. Hogy néha lenéz rám és mosolyog. Mert mosolyog.

P.S.

4 éve Horvátországban nyaraltunk, akkor kaptam tőle egy nagyon szép fehér arany gyűrűt. Nem, nem eljegyzési gyűrűt. Csak egy gyűrűt. Mégis sokat jelentett nekem. Szinte soha nem vettem le. Még a halála után sem. Valahogy megnyugtatott. Úgy éreztem, hogyha rajtam van, ő is ott van velem.

Márciusban vettem le először. Májusban volt rajtam utoljára.  Azzal, hogy levettem, szerettem volna új fejezetet nyitni. Talán sikerült is...

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr87658205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rebelde 2008.09.11. 13:37:56

Ez nagyon szép volt...ehhez nincs mit hozzátenni, csak olvasni, hallgatni kell...

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2008.09.11. 14:26:38

szaffy, emlékszel mit idéztél be egy májusi posztomhoz? én sokat olvasgatom...

hebron.blog.hu/2008/05/22/x_58#comments

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.09.11. 14:48:40

furcsa dolog.
akkoriban tenyleg ugy ereztem, hogy neha uzen nekem.
ilyen volt ez az idezet is, amit emlegetsz. szo szerint sirva fakadtam a karacsonyi vasar kozepen amikor azt megtalalam.
a masik ez a szam volt.
www.youtube.com/watch?v=2YfpOzCrUIk
nem szeretem a crystalt de ez annyira megtalat. 2 nappal peti halála utan hallottam a radioban. eskuszom mintha o bucsuzott volna el...

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2008.09.11. 21:19:52

"...Úgy éreztem, hogyha rajtam van, ő is ott van velem.

Márciusban vettem le először. Májusban volt rajtam utoljára. Azzal, hogy levettem, szerettem volna új fejezetet nyitni. Talán sikerült is..."

Nem ilyen okból ugyan, de hasonló.....

Az utolsó ékszereimtől is megszabadultam. Végleg.
Szimbolikus, ugye? És mennyire nehéz. De olyan, mintha köveket lökne le magáról az ember....

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2008.09.12. 12:27:01

Nem tudom itt kifejteni és elmondani, hogy mit érzek és gondolok a soraiddal kapcsolatban. De te tudod, igaz?