Katasztrófa, vagyis én

Elmesélem nektek a tegnap estémet. Részletesen persze, hisz  csak úgy érdemes...

Reggel megbeszéltük Áronnal, hogy munka után hazajön és együtt kimegyünk Budaőrsre az Ikeába. Megvacsorázunk meg veszünk egy-két dolgot.

Délután rájöttem, hogy ezért felesleges Budaőrsig bumlizni, az őrsön lévő Ikea is tökéletesen megfelel erre a célra. Én hamarabb végzem és előtte legalább el tudok intézni pár dolgot az Árkádban. Csekket feladok, melltartót veszek, ilyesmi. Na ez volt az ideális elképzelés.

Addig, hogy én megérkeztem az Árkádba nem is volt semmi gond. Elintéztem mindent. Megörültem annak is, hogy végre a HM-ben is rájöttek, hogy a világban nem csak B kosaras melltartójú nők rohangálnak és lenne igény a szebb darabokra D kosárban is.

Ekkor már 19.30 körül járhatott. Rácsörgök Áronra. Hát még az irodában ül. Jó, akkor hagyjuk az egészet, végülis nem most akarunk 4 métres szekrénysort venni, 6 pohár pedig egy szatyorba is belefér. Elintézem egyedül, majd otthon találkozunk...

Szépen megvettem mindent. Papírtáskába bele. Esernyő kinyit. Irány a metró. Az aluljáróban vettem egy csokorka virágot egy idős nénitől, aki figyelmesztetett, hogy vigyazzak, mert sok most itt a zsebes, nehogy gond legyen. Na valahol itt, ennél a pontnál romlott el minden.

Felszálltam a metróra és valamit el kezdtem keresni a táskámban. Valami hiányérzetem volt. Nem találtam a irattárcámat. Nincsenek benne, csak az irataim. Se bankkartya, se penz. Csak az iratok. Közben megérkeztem a Blahára. Szakadó eső. Állok a buszmegállóban. Kattog az agyam. Hátha nem is hoztam magammal. Lehet, hogy a másik táskámban hagytam. Telefon elő. Áront felhív. Nem abban sincs. Király. Telefont letesz.

Na ebben a mennyei pillanatban szakadt atomjaira a papírtáska oldala, ami 20 perce ázott a szakadó esőben, mert az 5 percenként közlekedő 99-es busz 22 perce nem jött. Minden szépen, precizen kidőlt a csuromvizes aszfaltra. Reménykedtem benne, hogy az egyik törött pohárral szíven szúrom magam. Az olyan magasztos pillanat lett volna. Felemeltem a zacskót az aljánál fogva és magamhoz öleltem. Már nem csak a nadrágom lett csuromvizes, hanem a blézerem is. Ott álltam a szakadó esőben és a bőgés határán voltam, mikor megjött a busz. Felszálltam. Még le tudtam ülni. 10 perc zötyögés. Lekászálódás. Szépen megsemmisülten hazaballagás.

De, mint minden amerikai filmnél, itt sem maradhat el a happy end. Otthon várt a szeretett férfi, nagy ölelés az ajtóban, a meleg lakás, egy kupica pálinka, forró, frissen sült ropogós bagette. Nem tört el egy pohár sem. Az irattárcám pedig előkerült egy eldugott belső zsebből....Minden jó, ha a vége jó.

A tanulság pedig? Szakadó esőben nem veszünk papírtáskát, mert az minden gonoszság forrása.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr17665549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2008.09.16. 08:53:20

jaj jaj szegény szaffy, azért örülök, hogy minden jól alakult végül. :) az én esetemben ez a történet úgy nézett volna ki, hogy az összes pohár ripityára tört, a tárcámat ellopták, benne pénzzel, iratokkal, bankkártyával (igen, én mindent egy helyen tartok, sikeres vagyok-e?) az esernyő eltörött, és otthon se vár senki csak a két hülye macska, akik leverték a tévét, szétrágták a számítógép zsinórjait és összehányták a lakást... de szerencsére nem velem történt ez az eset. :)))

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.09.16. 09:11:53

nem is.
ne tessek ilyen negativnak lenni.
a macskak parhuzamosan ultek volna az ablakban fenyesre nyalva. szepen megvacsorazva es nem ragtak volna szet semmit.
a poharak meg idokozben kristallya valtoztak volna ;)

dex.ion 2008.09.16. 09:32:49

megveszem a megfilmesítés jogát, mongyuk egymillióért. áll?

dex.ion 2008.09.16. 10:18:05

persze, meg lécci a bankkártyaszámodat is a 4 számegyű biztonsági kóddal hátulról és a lejárat dátumával:)

Miléna 2008.09.16. 15:12:21

Juj, örülök, hogy nem történt semmi visszafordíthatatlan :)

Hebron, sikeres csak addig lehetsz, amíg lába nem kél az egésznek, velem már megtörtént, úgyhogy tudom, milyen is az :(

Lengyelországban vettem ki pénzt, és a bankkártyával együtt az irattartó szütyőkémbe (vagy mibe) tettem. Hogy ne legyen annyi pénz a pénztárcámban.

És míg a pénztárcámból kifizettem egy kólát a HÉV-megállóban, a szütyőkének lába kélt (összes irat, bankkártya, pár érme kivételével összes készpénz, ugye). A holiday második napján.

Ha a barátnőm nem ad kölcsön, haza sem jutok. És ha repülővel mentem volna, nem vonattal, akkor haza sem engednek.

gastro, missing in action 2008.09.16. 16:05:15

Hát ez elég muhaha, ahogy itt elképzeltem...
Micsoda D-s kosár?!?! Irigylem az Áront.... Nekem mindig csak A-s jut, műtétre meg egyik sem hajlandó menni, pedig a Szép Doktor bácsi mellett lakom:-))))))))))))

Illumination 2008.09.17. 16:44:36

Az ö-ő betűk használatával látom hadilábon állsz.