Hazudni jó?

Az emberek hazudnak. Minden nap, minden órájában. Másoknak. Önmagunknak.

Néha csak apróságokat, hogy de szép az új frizurád, nem is nagy a feneked és persze, hogy felhívlak, ha megyünk a többiekkel vacsorázni. Néha igazi nagy hazugságokat, hogy a barátok rúzsozták össze az ingem, a parfümöt egy kislány fújta rám egy boltban, hogy nem kártyáztam el megint a fizetésem. Hogy szeretlek és nem csak megdugni akarlak kötöttségek nélül. Dehogy csaltalak meg, sose néznék más nőre. Túl vagyok az exen, nincs semmi gond.

Mégis legtöbbször magunknak hazudunk. Hogy minden rendben van. Hogy meg fog változni. Hogy ez csak egy átmeneti állapot. Felvesszük a szemellenzőt és várjuk a csodát. De a csoda nem jön, mert a csodának jó igy.

Hogy miért tesszük ezt? Időt nyer az ember. Magával szemben. Erőt, hogy legyen ereje szembe nézni a valósággal. De amig várakozik és hitegeti magát, több sebet kap, mint kellene. Ezért újabb hazugságok tömkelegét zúdítja magára.

Mi szokott a varázs mondat lenni? A jóker kártya, ha nem tudja az ember, hogy mit akar? "Adok neki még egy esélyt." Utána meg még egyet és még egyet. Még egy hónapot, várok a nyár végéig, az év végéig. Telnek a hetek, a hónapok, az évek és az ember maga is tudja, hogy hazugságban él. Hogy nem boldog, nem erre vágyott, hogy nem működik, nem ezt az embert kereste. Aztán egyszer csak felnéz és rádöbben, hogy elment felette az élet.

Mit tehet ilyenkor egy barát? Van olyan recept, ami nem okoz fájdalmat, mégis észhez tériti a másikat? Van joga elvenni az embernek a reményt? Mi van akkor, ha csak az élteti? Ha az ember a másik barátjának érzi magát, jogunk van erőszakkal kirángatni az álomvilágából és megpróbálni felnyitni a szemét?

Az én szememben a legnagyobb bűn a némaság. Csak ülni és nézni, hogy a másik a vesztébe rohan. Képtelen vagyok csendben asszisztálni az ilyen dolgokhoz.  De nem akarok megmondó emberré sem válni, aki igazságot oszt és elvárja, hogy mindenki kövesse, mint zsidók Mózest. Álszentség azt gondolni, hogy mindig a mi választásunk, gondolkodásunk a helyes és követendő. Nem tudhatjuk, hogy a másik tetteit mi vezérli.

Próbáltam mindig is őszintén élni. Magammal és másokkal szemben is. Soha nem mondtam, hogy szeretlek, ha nem éreztem úgy. Soha nem akartam megbántani senkit. De egyszer kénytelen voltam sokáig hazudni. Évekig. Én voltam a darabban a szerető kedves, aki elhiszi, hogy nem lesz semmi baj és hogy meg fog gyúgyulni. Tudtam, hogy nem. A végén tudta már ő is. Mégsem tudtam azt mondani neki, hogy nincs jövő. Nem tudtam elvenni tőle a reményt. Tudtam, hogy csak az tartja életben.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr29702325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sz b&b 2008.10.08. 09:59:06

"Ha az ember a másik barátjának érzi magát, jogunk van erőszakkal kirángatni az álomvilágából és megpróbálni felnyitni a szemét?"

Van. Ha azzal hogy kirángatod az álomvilágból egyben megmutatod neki a valóság szépségét is. Ha az álomvilág helyett egy élhető, élvezhető valóságot mutatsz, célokkal, örömökkel. A reményt nem szabad elvenni. Hogy az álom valósággá válhat.

Tudod, a bogyók a mátrixban.. Totális virtuális álomvilág, vagy közdelem azért, hogy a szomorú valóság végül mégis hasonlítson arra az ál-világra, amiben addig éltek.

Ezért is olvasunk mesét. Talán. Hogy ha otthagyjuk az álomvilágot, végül mégis puhára essünk.

sz b&b 2008.10.08. 10:01:11

és még egy:

"Az ember nevezetű teherhordó állat magával viszi kényelmetlen emlékezetét, amely elfeledi mindazt, amit meg akar tartani, és megtartja azt, amit inkább elveszítene - a jövendő esetlegességekre irányuló félelem és remény zűrzavarát -, sőt önmagát is magával viszi: Annak a terhét, hogy önmagát kell az embernek a hátán vinnie - ez az a csomag, amely hátráltatja abban, hogy könnyű léptű legyen, talpraesett és elmés. Ez csak kivételesen sikerül - ami művészet és szerencsés adottság. Az ember olyan állat, amelynek önmagát kell hordoznia, elviselnie. "
(Böhringer: Csomagolni
epa.oszk.hu/00000/00012/00033/bohringer.htm )

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2008.10.08. 13:01:30

de hogy lehet hallgatni a barátokra, amikor az ember esze tudja, hogy nekik van igazuk, de a szíve még nem akarja feladni?!

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2008.10.08. 14:24:18

Mindig érdemes meghallgatni a barátokat, mert kívülállóként sokkal jobb rálátásuk van az adott helyzetre. De megfogadni minden tanácsukat nem kell és nem is lehet. Figyelembe kell venni. Mindig kell annyi józanság, amit csak a barátok, rokonok tudnak ilyenkor biztosítan, hogy kicsit mi magunk is távolabb kerüljünk az adott problémától. Nehéz, mert alapvetően az érzelmek irányítanak minket, de nem lehetetlen. Ha többször csalódsz és bántanak meg, talán jobban tudod kívülről nézni magadat, a viselkedésedet. Iszonyú önismereti tréning - persze nem tudatos dolog ez - az egyedüllét. Nem baj, ha egyedül vagy, sőt, időnként mindenkinek jót tenne, mert realistábban tudja szemlélni az embereket, párkapcsolatokat és így elkerülhető, hogy legközelebb szenvedő alany legyen egy kapcsolatban. Talán így a hazugságok is jobban elkerülhetőek, mert sokszor abból ered, hogy még magunkat sem ismerjük jól. Elhisszük, hogy nekünk ez így jó, majdnem erre vágytunk. Közben meg becsapjuk magunkat, mert ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor beismernénk, hogy ez oltári hazugság!!

Rebelde 2008.10.08. 16:12:44

"Én voltam a darabban a szerető kedves, aki elhiszi, hogy nem lesz semmi baj és hogy meg fog gyúgyulni. Tudtam, hogy nem. A végén tudta már ő is"


ehhez így nem szabad hozzáállni...

ildsisy 2008.10.09. 09:45:56

Van egy nagyon beteg, de tündéri nő, depressziós! Ahogy lehet beszélek hozzá, vele stb. Szívemből szeretnék segíteni neki, de sajnos nem lehet vele beszélni. Ugyanakkor tudja, mi is a baja, de mégis nem lépi át könnyen a terheket, dolgokat.Jár pszhiológushoz is.Persze gyógyszerek. Ez ellen vagyok, a gyógyszerek ellen!!!! Nem az segít!!!!!!!!! De, a kolléganőmnek nem én vagyok a családja, ennél többet nem tudok neki segíteni, mint amit segitek. Sokszor nekem is magamon kell segíteni, többször voltam mélyponton,most sem vagyok olyan tökéletes állapotban, de ki az manapság?

amitlatok (törölt) · http://amitlatok.blog.hu/ 2008.10.09. 20:24:54

És milyen mikor elmondod a komádnak, hogy figyi csal a nőd, de ne dobj fel, hogy tőlem tudod, mert abból nagy patália lesz...Persze minden kiderül...Pedig csak egyszer akartam őszinte lenni.
Üdv,
amitlatok.blog.hu/