Egyedül

Furcsa dolog az emberi agy. Most este jöttem rá, hogy Einsteinnek milyen kibaszottul igaza volt a relativitáselmélettel kapcsolatban.

Mert mindig hiányzik, ha nincs velem. Szeretném érezni az illatát, magamhoz szorítani, hozzásimulni a hasához vagy csak összekucorodni, mint két dinnye. Szinte olyan ez már, mint egy falat kenyér.

De minden nap tudom, hogy este megkapom a napi adagom és már nincs sok hátra. Nemsokára csörög a kulcs a zárban, csöngetnek és nyílik az ajtó. De mi van akkor, ha nem jön haza este, ha el kell utaznia? Kétszer kínzóbb minden külön töltött perc. Számolja az ember a napokat, órákat, perceket. Örökkévalóságnak tűnik, pedig csak két nap.

Ha egyedül van az ember, lassan, de hozzászokik. Meggyőzi magát, hogy kényelmesebb úgy, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni, nem kell kompromisszumokat kötni, nem kell senkit kerülgetni, senkitől függeni. De belül tudja, hogy ez mind hazugság, hogy semmi másra nem vágyik, csak hogy valaki felforgassa azt a szépen felépített decens kis rendszerét.  Aztán egyszercsak jön valaki úgy, mint egy hurrikán, és végigsöpör az ember életén. És utána semmi másra nem vágyik, csak hogy meghallja, amint az a bizonyos kulcs megcsörren a zárban.

5 hónappal ezelőtt nem gondoltam, hogy lehet valakit ennyire szeretni. Nincs bennem se kérdőjel, se kétely. Tudom, hogy most azt gondolja, hogy semmi másra nem vágyom, mint egy csillogó gyűrűre a kezemen. Téved. Nem fogja elhinni, de így van. Mindaddig míg Azt látom a szemében, mikor belép az ajtón. Engem ezzel tesz a legboldogabb nővé a Földön. Nekem az többet ér bármilyen gyűrűnél.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr24722098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OpenWolf! 2008.10.19. 22:16:47

Szívet melengető, amikor ilyeneket írsz. Tényleg.
De most már írjál valami sötétet is, mert lányregény lesz a blogodból!:D
A középső bekezdéshez még picit hozzáfűznék. A magány, különösen ha érzi a hajlamot, meglepően könnyen válik az ember részévé. Még meg is lehet vele alkudni, és egyensúlyi pontra jut az ember.
De amikor beüt az a bizonyos hurrikán, majd esetleg távozik, kiderül, milyen kiebrudalhatatlan és kisajátító vendég költözött személyében a házba, és az egyensúly csak a szakadék mélyéről látszik annak. Sok lesz belőle, és úgy lehet érezni, még egy perc és szétszakadsz, ahogy a fejeden térdepel.
Az ellenszer ismeretlen:) Jobb elkerülni.:) De a lényeg, az eszme kifutotta magát, és én meg tényleg örülök nektek, még ha ritkán is látlak mostanában;)
És elnézést hogy idetoltam eztet itt, csak kikívánkozott. Bármilyen hasonlóság valódi személyekkel csakis a véletlen műve:))

Rebelde 2008.10.20. 11:21:03

szép is a szerelem:))

de ha lehet,mostanában ne gázoljon senki a nyugimba:)

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2008.10.20. 13:54:44

rebi
mondja nekem a manna, hogy kerdezzelek meg, hogy miert igy gondolod.:D

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2008.10.20. 14:09:43

Szaffy drága, én tudom, hogy Rebinek mi a véleménye és miért így gondolja, csak gondoltam, jobb, ha mástól is hallod, hogy nem kell magunkat meggyőzni, hogy ha már egyszer egyedül vagyunk, mert így hozta a sors - mert ugye azt magyaráznom sem kell, hogy ez nem tudatod döntés -, akkor az miért is tud jó lenni (hozzáteszem, hogy csak az emberen múlik, hogy mit hoz ki az egyedüllétből). Mert igenis jó, és tény, hogy valóban nem kell senkihez sem alkalmazkodni, úgy élhetem az életemet, ahogy az nekem kényelmes. Addig legalábbis mindenképp, amig valaki fel nem forgatja. Azt, hogy ezt hagyjuk-e és milyen mértékben, majd meglátjuk. Erről kár is előre nyilatkozni.

samshepard 2008.10.21. 07:16:58

Azért csak tartsátok szárazon a puskaport, lányok (Szaffy nem), mert egyre másra azt látom, hogy aztán olyan belerázódás van a helyzetbe, hogy utána meg nem sikerül kimászni. Elmúltam 30, én azt veszem észre, hogy pl ennyi idősen már baromi sokat kell dolgozni azon, hogy az ember be tudjon fogadni egy másik embert, oly mértékben megszoktam az egyedüllétet. Hohohó, ez meg már olyan nagyon agglegényes :(

Rebelde 2008.10.21. 11:11:04

Na, Manna elmondta:)

Szóval összegezve, mérlegelek észérvek alapján kerülgetve a felmerülő ködfoltokot :) ha ennél jobb lesz, akkor teszem, amit kell, de ha nem akkor továbbra is elvagyok, mint a befőtt:))

Elanor 2008.10.21. 16:33:59

nekem meg már pont elég volt az egyedüllétből. jól elvagyok magam is, megállok a saját lábamon is, sőt, még el is szórakoztatom/lekötöm magam, magammagammagam, szóval egyáltalán nincs társfüggőségem, csak már érdekelne egy hurrikán, forgószél vagy akármi :) mert szerintem kurvára nem normális dolog egyedül lenni. nem olyan értelemben persze, h defektes volna, aki egyedül él, hanem úgy értem, h az ember alapvetően társas lény és default úgy vagyunk berendezkedve, h minél többet adunk magaunkból, annál többek leszünk meg ilyenek, és hát kell a társ, na.

dex.ion 2008.10.22. 09:34:18

elanor
az ember társas lény, tehát magányra vágyik

Rebelde 2008.10.22. 10:01:58

Elanor, pedig vannak olyanok, akiknek nincsen ilyen igényük, hogy állandóan legyen valaki mellettük, nem mennek férjhez, nem nősülnek meg, nincs gyerek és egyáltalán nem önzésből, hanem mert ilyenek. Nem mondom, hogy ilyen vagyok, de nekem egy kapcsolatban is szükségem van néha az egyedüllétre és azzal volt eddig problémám, hogy ezt többnyire nem tudták elfogadni.
És hát a hurrikán jó ameddig tart, de a romokat nekem kell eltakarítani utána, ami nem kis időbe telik...

sz b&b 2008.10.23. 09:54:15

azé' tudom, minden perc borzasztó, ha nincs ott az akit szeretsz, de 2 napot én kacarészva bírnék.. :DDD

szóval irigy vagyaok a 2 napra, na :DD

sz b&b 2008.10.23. 09:54:53

jav:
kacarászva
jav2:
vagyok

:D

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2008.10.24. 15:05:37

Szíven ütöttek GunnEr (;)) sorai...

Elanoré is.
A magány az egy veszélyes intézmény. Nagyon könnyen és gyorsan belefásul az ember, kialakítja a maga kis hülye stiklijeit-szokásait, aztán lassacskán senki sem fér bele a jól szabott kis életébe.
És mivel nulla inger éri az együttélés tekintetében, a kompromisszumokat is nehezen hozza meg.

Aki benne van, tudja, miről beszélek :)))

GAbica 2009.08.31. 13:27:33

Miután nemrég voltunk mi is öt hónaposak, pontosan értem és érzem amit írsz, így látatlanban is. A szakítóson jól elkerültük egymást, én mikor kezdtem, már nem jártál fel, mostanra meg én szoktam le onnan.

Rebelde 2009.09.14. 16:48:47

érdekes olvasni, hogy mit gondoltam majdnem egy éve erről... nem is érdekes, inkább fura

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2009.09.14. 18:53:49

@Gabica [a legboldogabb]: ilyen az elet. egyszer biztosan osszefutunk majd egyszer. akkor nem volt ott az ideje. :)

@Rebelde: mi valtozott?