Mese egy nyúlról

Vagyok, aki vagyok.

Kb 27 évembe telt mire megértettem, hogy mennyire fontos, hogy az ember beletörődjön a saját korlátaiaiba és megtanulja kihasználni az adottságait. Mert az van, ami van. Csodák többnyire nincsenek...

Kislányként soha nem voltam fiúk által körüludvarolva. Nem voltam se pomponlány, se menő cicababa. Szürke egérke voltam seszínű hajjal és nagy, csontkeretes félig letakart szemüveggel. Gyűlöltem.

Aztán kicsit később elkezdtem nőiesedni. 35 cm-t nőttem egy év alatt és melleim is megnőttek. Én meg szégyelltem. Görnyedve jártam, hogy minél kisebb és átlagos legyek.

Mindig olyan kicsi és törékeny szerettem volna lenni, mint a barátnőm, aki után futottak a srácok. Mert ez nálam soha nem volt így. A kereslet és kínálat halmaza sokáig köszönőviszonyban sem volt egymással. Én voltam a lány, akinek a vállán el lehett sírni a szerelmi bánatokat, de ennyi. Nekem kellet lecenzúráznom az összes barátnőmnek írt szerelmi eposzt és levelet, míg nekem nem írt senki. Megrekedtem ebben a szerepben. Évekig szerelmesnek hittem magam egy srácba, akinek görcsösen szerettem volna megfelelni. Utólag persze rájöttem, hogy a kezdetektől hamvábaholt ötlet volt az egész és lényegében egy meselényt szerettem, aki sosem létezett. Aztán eljutottunk ahhoz a pillanathoz is, hogy már én mondtam neki nemet.

De időközben esett meg a történet, amit ő ma is isteni storyként mesél, én meg annyira nem röhögtem...Valami közös bulin voltunk. Beszélgettunk valamiről és feljött, hogy én mennyire naaaagy vagyok. Én meg persze hevesen ellenkeztem, hogy nem is vagyok naaaaaaaagy....és ezzel a lendülettel letéptem a kezemben lévő dobozos sör tetejét. Úgy zakkumpakk. A történet folytatása, hogy én utána akárhányszor találkoztam a srác ismerőseivel, a második mondatnál mindenki elkezdett vihogni, hogy ja te vagy az a sörösdobozos csaj.

Aztán valami megváltozott. Szépen lassan. Kezdem elfogadni, hogy én vagyok a naaaaagy lány. Hosszú idő kellett hozzá és a folyamat még most sem ért véget. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. De már ki tudom és merem húzni magam. És igen, néhány emberhez képest tényleg nagy vagyok. Abba is bele kell törődni, hogy mindíg lesznek jó napok és rossz napok. Egyik nap istennőként ébred az ember, másnap boszorkánynak. De sokat segít, hogy az istennőt és a boszorkányt is szeretik, még ilyen nagynak is.  

Mert vagyok, aki vagyok és már nem is akarok más lenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr901074682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2009.04.20. 09:48:26

Édesem, Te vagy a naaaaagy lány, én meg a széééééles, és ez pont így van jól. Egy percig se bánd, hogy naaaaaagyra nőttél, mert így vagy csinos és mutatós. Ehhez a cicihez meg kell is a magasság. Mit nem adnék a Te cicijeidért, hmmmm..... :)))))
Viccet félretéve, tudom, hogy mit érzel és mit akartál ezzel a poszttal. Általánosban ugyan szemüveges és fogszabályzós voltam, de az nem hagyott olyan mély és fájdalmas nyomot bennem, mint a hat évvel ezelőtti hirtelen 20kilós hízásom. Másfél évembe telt, hogy belenyugodjak. Azóta viszont nem stresszelem magam, és elfogadtam, hogy vagyok, aki vagyok :))

Rebelde 2009.04.20. 09:49:27

ez olyan szép volt...:)

Elanor_ 2009.04.20. 12:15:55

örülök, hogy elfogadod magad, ez a lényeg, semmi más.
minden, de minden az elfogadásról szól ezen a világon, ami, ha megvan, akkor utána jöhet a boldogság :)

(halkan megsúgom, amit úgyis tudsz: mindenkinek meg kell ezt tanulni, vannak mások számára láthatatlan bajok, vagy más dolgok, amik meg a többiek életét keserítik meg. nemhiába mondják, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje)

Athina586 2009.04.20. 21:23:13

Ez jó írás lett, és szerintem mindenkinek ismerős helyzetről beszél. Valaki nagy, valaki széles, valaki túl sovány, vagy túl alacsony, vagy a melle lóg, esetleg kicsi, valakinek pedig a feje túl kerek (én sokáig utáltam a kerek fejem), amikor meg éppen két hétig nem mérem kínosan ügyelve a bevitt táplálékot, máris kezdődik a gorillásodás, ezt is utálom. De hát ez van, centizgetni kell.

Az olyan napokért viszont érdemes élni, amikor az ember "istennőként" ébred, nem? Azok olyan jók! :)

szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2009.04.20. 22:01:25

@Athina586:
olyan éredkes, hogy még a világ legszebb női is örökké elégedetlenek magukkal...

pont ez a sörösdobozos barátom mondta egyszer, hogy a nőt megszépíti, ha szeretik. ezzel lehet vitatkozni, de szerintem nagy igazsag van benne.

nekem is több "istennős" reggelem van mióta puszikkal ébresztenek.:)

@MajorAnna: Én meg olyan szép fogakat szeretnék, mint a tieid. és még sorolhatnám... Milyen lenne, ha egyszer bedobhatnánk a közösbe mindenünket, amink van és a végén összepakolnánk egy álomnőt. :) kivácsi lennék, hogy nézne ki.

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2009.04.22. 12:08:57

"a nőt megszépíti, ha szeretik"

persze, hiszen akkor magabiztosabb, kap visszajelzéseket és nem tudja azt mondani, hogy én senkinek sem tetszem. :)

jó a kép. :)

Athina586 2009.04.24. 16:30:52

_hebron_, van, akinél nem segít, ha szeretik, sőt, még az se, ha forognak utána a férfiak. A gyerekkorból visszamaradt szorongások tipikusan ilyenek.