Szeptember 11.
Két éve, hogy már nem él. Néha olyan, mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, de van olyan is, hogy úgy érzem az egész tegnap történt.
Sokat tanultam tőle.
Megtanultam általa értékelni az élet apró örömeit, amit a mindennapi rohanásban hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hogy milyen fontos egy ölelés, hogy nem lehet elégszer mondani: szeretlek és, hogy köszönöm. Láttam, hogy mire képes az akarat és az ember önmagába vetett hite.
De az út végén az ember egyedül van. Magával, a múltjával, a tetteivel. Ott már nincs de... Nincs majd....Nincs holnap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2009.09.11. 07:55:43
Csodaszép Skót halászfalu.
MajorAnna · http://manna.blog.hu 2009.09.11. 12:51:16
Egyben biztos lehetsz, az után a sok szenvedés után, ez a legjobb, ami történhetett Petivel.
_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2009.09.11. 17:56:07
hajdú 2009.09.11. 19:42:08
Tényleg csodaszép vidék!
Miért éppen itt? Emlékek vagy álmok fűződnek hozzá?
szaffy, a boldog nyúl :) · http://vedofelszerelesek.hu/ 2009.09.12. 08:37:52
A nővére és a családja ezen a környéken lakik és korábban már jártak itt. Ő javasolta, hogy ez egy nagyon szép hely, szórjuk el itt a hamvakat.
Peti mindig szeretett volna kijutni Skóciába hozzájuk, kicsit morbid, de így sikerült.
Az egész tengerbe szórás is ilyen kicsit szomorú, kicsit morbid volt.
Skócia tényleg csodaszép. Azóta is vágyom vissza. Olyan hely, ahol jó lehet lakni és tényleg emberi életet lehet élni. Sokat tudnék róla mesélni.
