Belvárosi dzsungel

Egy hete egerünk van. Kis huncut mezei egér. Bátor fajta, mert este még elő is merészkedik. Ha azt hiszem, hogy fent van, akkor kiderül, hogy a csokimat zabálja a konyhában. Ha biztos vagyok benne, hogy a konyhában, akkor megjelenik a hálószobában. Ma északa hajnali háromkor arra ébredtünk, hogy jó informatikus kocka egér módjára a számítógépben nyammog, kaparászik...mondanom sem kell, onnantól nem volt alvás.

De felvettük a harcot. Tisztára mint egy csatatér. Először ilyen ragasztós csapdával próbálkoztunk, de az áron tiszta lelkibeteg lett, hogy neki kell kivégeznie szegényt. Merthogy innen indultunk. Becézgettük. Szegény kisegér. Hogy meg lehet ijedve.
 úgyhogy kedves keresztény módjára vettünk egy olyan csapdát, ami nem öli meg, csak csapdába ejti és utána el lehet engedni. kis naívan elképzeltük, hogy mint a szabadítsátok ki Willie-ben fut boldogan a mezőn az általunk csapdába ejtett, majd útjára bocsájtott Csengettyű úr boldogan szalad a mezőn. Hát lófaszt. Nem megy bele. A ragasztós csapda meg szétfolyt a parkettán, alig tudtam levakarni a beleragadt zoknim szöszeit. 
Tegnap megtörtént amit nem akartam, újra kikerült a ragasztós és a hagyományos killing csapda is, ahol nincs happy finish.
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr401822308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2010.03.10. 16:12:46

Megsirattam Csengettyű Urat! :((((

nyanyanya 2010.03.15. 21:12:47

Szeretnel egyet te is?:D