Hétvégém

Péntek délben anyu elragadott. Betuszkolt az autóba és onnantól nem volt menekvés. Pestről kifelé menet, meséltem neki az elmúlt pár napomat. Hogy milyen jól szórakoztunk a múltkor Totyánál...Anyukám levonta a konzekvenciákat. "Kislányom, akkor most melyikkel is jársz?" (egyikkel sem.:)) Na itt egy kicsit lefagyott a rendszer. Nem feldolgozható információ. Újraindítás...

 Csigalépésben learaszoltunk az M3-on keresztapámékhoz. Körbenyaltuk az összes fellelhető rokont, ismerőst és ismeretlent a faluban. Kb. csak a papnál nem voltunk. Jöttek is a standard kedvenc kerdeseim:

1. Mikor mész férjhez?
2. Oszt mé nem?
3. Oszt legény van e?
4. Akkor leszbikás vagy?

Na jó. Ez az erősen durvitott verzió. De körülbelül a lényeg ez. Mert aki 25 évesen nincs férjnél és nincs minimum 2 gyereke, az sikeres ember nem lehet. Tisztára, mint a középkor...

Este két tálca zserbó, holdacska és tepertős pogácsa után úgy éreztem menten meghalok. Másnap kiderült, hogy ez még csak az edző mérkőzés volt...Kicsit fájt a szívem, mikor a Bridget Jones naplója és két felhorkantásos bealvás között felhívott Mannus a Parázsból. Nem bántam volna ha ott terem Tezsé és a nyugatihoz teleportál.

Másnap hajnalban mire én kiértem az udvarra a kucu már tudathasadt és két daraban feküdt a földön. Rájöttem, hogy kezdek puhány városi jány lenni és jobb szeretem nem tudni, hogy alapvetően az amit eszem, "honnan jön". Na a hurkánál csúcsosodott ki ez az érzésem. Azt eddig is tudtam, hogy nem a szín karajból készül, de valahogy eddig mindig lemaradtam a hús darálásának nemes feladatáról. Kóstolásnál, meg már egészen más formája van a dolognak...Na most egy ideig a hurka, kolbász, szalámi lekerül az étlapomról. Emésztenem kell még kicsit ezt az élményt...

Próbáltam szocializálódni a fél éves unokatestvéremmel, Timivel, aki egy kis tündér. Míg meg nem lát engem. Akkor ugyanis olyan elkeseredett ordításba kezd, mintha legalabbis nyúznám. Egyébként, ha igényelni lehet gyerektípust a hivatalban, én is ilyen babát szeretnék, mint ő. Nem ordít (csak ha engem lát), eszik, alszik. Ja és mosolyog. Másokra. Remélem azért a saját gyerekemből nem ezt a reakcíót fogom kiváltani.:)

Ő Timi.:)
A kép még télen készült. Húsz fokban nem öltöztetjük eszkimónak a gyereket.:)



Hazaérve Manna elcsábitott magához egy kis beszélgetésre. Csak, hogy legyen együtt egy kicsit a hosszú hétvégén a fantastic four is. Sikerült egy kicsit becsípni. Most kivételesen neki, nem nekem.:) A fiúk leléptek bulizni, mi lányok a végén pizsi bulit csaptunk. Lehet találgatni ki járt jobban. ;)