Balaton

Pénteken indultunk. Sikerült első körben a körúton akkora dugóba kerülnünk, hogy egy babakocsis kismama hamarabb jutott gyalog a Margitszigetre, mint mi  négy kerékkel plusz egy benzin motorral. Közben Hope és Milena a Millerárisnál volt kénytelen magyar emos kisfiu koncertet hallgatni, míg odaevickélünk az autóval.

Az autópályán benzinkút megismerési projektet végezünk. Sikerült 3 benzinkútnál lebonyolítani a matrica, tankolás, kisautó vásárlás folyamatát. Remélem Hebron nem lesz gazdagabb egy szép ságra csekkel...

Egy darabban leértünk. Elfoglaltuk a szállást. Én 3000 Ft/ éjszakás árért max abban reménykedtem, hogy teteje lesz az üdülőnek. Jelentem volt. Meg nagyon korrekt kis kinézete és elhelyezkedése. A portás bácsi éles megfigyelőkéjére vallott, hogy az összes párt olyan szobákba rakta, ahol a két ágy a szoba két sarkába volt betolva és a srácoknak, barátoknak franiaágyas szobák dukáltak persze. Tehát az első fél óra deko tv-s szoba átdesignolással telt. Nehogy már disztingválni kelljen egész hétvégén.:)

Szombat reggel elnyammogtuk egy-egy tesco-s péksütit az ágyban. Rájöttem, hogy a koffein függőségem kóros. Agyam bebootolását jelentően elősegíti és felgyosítja, ha a szervezetembe integrálhatok egy forró tejeskávét két cukorral... Hát ez itt most nem adatott meg. Egész nap olyan voltam mit egy zombie tavitündér.

Dél körül lesétáltunk a Balatonhoz. Hát nem nagyon volt 40 fok, úgyhogy csak a lábainkat lóbáltuk a partról, sörözgettünk meg pitsultunk. Közben befutott a holt fáradt Lui is, akit túszul ejtett a motorosfelvonulás. Sajnos hamar haza is parancsolta a kötelesség...

A kora esti pizzázáshoz már az én Szundi törpöm is csatlakozott, aki időközben a szobában pihente ki az előző esti sörözés komoly fáradalmait. Mentségére szóljon, volt mit ünnepelnie.:) Ide már megérkezett az utolsó különítmény is, egészen pontosan Manna, Timi, Totya és Zone (akik nem átallottak egy űrközpontot is berendezni a szobájukban).

Estefelé kicsit leváltunk a társaságtól mert Áronnak kockulnia kellett egy kicsit a nővére laptopján (sikertelenül), de kárpótlásul kaptunk egy-egy puszit Nonotól, aki az Áron tündéri 3 éves unokahuga.

Este a fiúk megcsapolták a Jégeres üveget és  nem kevés dobozos sört. Kicsit vigyázni kellett, hogy a korláton átesve senki ne kössön ki a másodikról az alattunk elterülő bozótban. Szerencsére megúszta mindenki. Hebronnal fel lettünk köszöntve. Kaptunk sok sok csodaszép ajándékot. Közben kiderült, hogy miért kellett csütörtök este a kedvesemnek olyan elmélyülten tanulmányoznia a könyvespolcom tartalmát és a telefonom menürendszerét.:) Köszönök szépen még egyszer mindenkitől mindent!

Vasárnap reggel viszonylag hamar visszaindultunk. Kicsit száguldoztunk az autópályán és  Pestre visszatérve még ebédeltünk egy közöset a Szerájban.

Jó volt. Máskor is csinálhatnánk ilyet. És köszönöm szépen még egyszer Hebronnak, hogy hangját és fáradságot nem kímélve megszervezte ezt nekünk...istennő vagy.:)

In memoriem péntek este: