Névtábla

Szülinapi ajándéknak szántam, de végülis tegnap "felavattuk". Meglepetés volt, nem tudott róla. Első blikkre nem tudtam megállapítani, hogy ez a már kicsit túl sok kategória, vagy csak sokkot kapott, de örül neki...

Önző okai is voltak, hogy lecseréltettem az ajtón lévő neveket. Még én voltam kint az ajtón és Peti. Minden egyes alkalommal mikor megláttam hazaérkezéskor, vagy mikor zártam be az ajtót, egy kicsit összeszorult a szívem. Kicsit úgy éreztem, hogy még mindig ott állna kettőnk között...hogy ez az én lakásom, én vagyok kint az ajtón, mégis ti éltek benne ketten.

Lecseréltem a táblát. Elszállt ez a szellem. Végleg.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr6549099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

valmont 2008.07.02. 10:35:01

Sokkot kapott, de örült neki. Szegény csóri életében először látta ám kiírva a nevét egy lakás ajtajára (ami nem a szülői ház), és ettől elzsibbadt az amúgy is vérszegény agya neki... :D

MajorAnna 2008.07.02. 11:51:31

Peti örül, hogy folytatod az életedet, hogy találtál valakit, aki szeret, aki szépen bánik veled, aki törődik veled.
Hogy is mondják nagyanyáink? Ez az élet rendje. :)

Valmont édesem, neked meg gratulálok az új munkádhoz!!!
süti beállítások módosítása