Vásárlási mizéria 2008.

Kérem, az vesse rám az első követ, aki még soha nem élte át a következőt életében: elindult vásárolni. Node nem csak úgy. Céllal. Határozott céllal. Mondjuk farmert, öltönyt vagy kabátot szeretett volna venni. Bejárta az egész várost kesztbe-kasba. Hulla fáradt, leszakadnak a lábai és belefáradt a próbafülkékből ki-be rohangálásba. Eredmény pedig? Semmi. Ugye ismerős a szituáció?

Gondoljatok bele, hogyha valakinek a legtöbb vásárlási kísérlete így végződik. Jelentem, én ilyen vagyok. Ha egy sima pólót, pulóvert kell venni, az szinte még a no problem kategória. A gond ott kezdődik, ha fontos az, hogy valaminek milyen a hossza. Legyen az kabát, kosztüm vagy ne adj isten nadrág. Mert igen, egy magas vagy alacsony embernek mások a testarányai. Engem pedig, szerencsémre, szerencsétlenségemre 184 cm magasnak teremtett az Isten.

Szinte minden itthon kapható blézernél, kabátnál, ha felemelem a kezem minimum 10-15 cm-es szünet van az anyag és a csuklóm között. Nem túl szívderítő látvány, mert igen, hosszabb a karom az átlagnál. A pólók, blúzok sokszor poci villantósak, mert hosszabb a felsőtestünk. Üzleti tárgyaláson ez persze kifejezetten szexi. Egy átlag nadrág nekem 15-20 centivel rövidebb, legyen az farmer, vagy szövetnadrág.

Node nem csak annak vannak gondjai, aki magas. Alacsony lányoknál a probléma fordított. Ha a nadrágból, kabátból felhajtanak, legtöbbször elvész a szabásvonal, a ruha pedig már nem ugyanaz. A derekuk, karjuk rövidebb, tehát a megálmodott kráció szintén nem úgy fest viselőén, mint kellene. De ott legalább van miből felhajtani. Én anyagot hozzávarázsolni nem tudok...

Szerintem órákat tudnának a nagyon pici, vékony lányok is mesélni, hogy hányszor küldték át őket a gyerekruha boltba, hogyha farmert, kosztümöt vagy elegánsabb ruhát szerettek volna venni. Hisz túl pici a méret, más kérdés, hogy 25-30 évesen már nem vágyik Micky egérre az ember...

De miért kell nekem minden egyes farmer vásárlásnál a turkálókat járnom hónapokig vagy a külföldi ismerősöknek könyörögni, hogy küldjenek egy nadrágot a "ködös Albionból"? Normális az, hogy nem tud az ember egy megbeszélés, állásinterjú előtt kosztümöt venni magának, mert egyik sem jó? Igen, mehetnék szabóhoz, varrónőhöz. De ha az ország 70-80 százalékának nem kell, nekem miért muszáj? Kevesebbek vagyunk mi, mint ők, az "átlagosak"?

Rá kéne ébredni az itthoni kereskedőknek, hogy az utcákat nem csak próbababa testarányokkal rendelkező hölgyek koptatják. Hogy igenis lenne igény az ilyen jellegű konfekcióruházat árusítására is. Nem is kicsi. Nyugat-Európában teljes áruházak, márkák épülnek ezekre a vásárlói csoportokra, nálunk még talán csak kezdeményei sem figyelhetőek meg ezeknek a tendenciáknak. Vicces például, hogy megjelent az egyik nagy angliai katalógusáruház a West Endben. Az eredeti kinti áruházban egy típusú nadrágot megvásárolhatsz 4 azaz négy fajta hosszúságban. Rövid, normál, hosszú és extra hosszú. Ezen felül pedig még van külön magas és alacsony nőkre szabott kollekció is az ő egyedi testarányaiknak megfelelő termékekkel.  Azt már csak súgva merem hozzátenni, hogy külön fazonokat lehet kapni a homokóra, fiús vagy körte formájú női alkatokra. Ugye hihetetlen? Szinte már utópisztikus. Ehhez képest hazai kereskedőnknél mit lehet megtalálni? A normál és maximum a hosszú fazont (ami, megjegyzem az itthoni normálnak felel meg).

Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a kinti forgalmazók egyike sem szállít Magyarországra. Kint virít az Uniós zászló, de Európa számuka: "Eire, France, Germany, Spain, Sweden, Netherlands, Denmark, Italy only". Mi pedig mehetünk a sóhivatalba reklamálni.

Én gondolom rosszul, hogy ennek az iparágnak nem kell a pénzem, a pénzünk? Hogy nem figyelnek arra, hogy mi lenne az emberek valós igénye? Utópia, hogy az ember bemegy egy boltba és megveszi, amire szüksége van? Tényleg ennyire sokat kérek? Remélem nem...