Könnyek

Rosszul vagyok összerakva. Legalábbis sokszor ezt érzem.

Ha velem, a szeretteimmel történik valami, nem tudok sírni. Csak állok ott és nézem, ahogy minden omlik össze körülöttem szépen lassan.

Eltelik egy-két hét, hónap és leülök egy film elé. Sokszor szándékosan. Ilyenkor szakad át gát. Így ki tud jörni minden elfojtott fájdalom, feszültéség, bánat. Megvannak a jól bevált receptek. Halálsoron, Rettenthetetlen, Schindler listája... Legtöbbször nem nézem végig az egész filmet. Megvannak a "jól bejáratott jelentek". Sőt, sokszor a film zenéje maga is elég. Ilyenkor néha képes vagyok órákat sírni egy huzamban. Csak ülök és potyognak a könnyeim.

Nem tudom, hogy miért alakut ez így. Már kiskoromban is megkaptam, hogy nem vagyok az az ölelgetős, puszilkodós típus.

Régebben úgy éreztem, hogy megfagyott a szívem. Annyi szenvedés, halál vett körül, hogy máshogy nem tudtam elviselni, csak ha kizártam mindent és mindenkit. Próbáltam nem kötődni senkihez.

Rettegtem attól, hogy így ragadok, hogy képtelen leszek újra szeretni. Nem lett igazam, szerencsére.

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr83698281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

]Gabó[ · http://nekemnincs.blog.hu 2008.10.07. 00:04:50

szaffy :)
nekem még a plusz társadalmi gát is van, hogy "férfi vagy, ne sírj!" :)
valahogy azért mindig a kellő pillanatban akadnak a kezembe főleg filmek, néha könyvek, történetek, amik segítenek. legutóbb a Haibane renmei vége. vagy Az élet egy csoda.
nemrég a moziban A mások élete, de azon most csak mosolyogtam. nem tudom, biztos most jól vagyok :)
furcsa, tudnék még sorolni "életes" filmcímeket...
attól szerintem nem kell félni, hogy nem tudunk már többet szeretni. ahhoz szerintem el kell veszíteni az énünket. akkor meg már mindegy :)

kisvi 2008.10.07. 01:11:14

Szaffy, én sosem voltam érzelgős típus, elég sokszor meg is kaptam már, hogy kő szívem van, mert úgy tűnik. Érdekes módon, a filmeken, könyveken nagyon tudok sírni.

Rebelde 2008.10.07. 10:45:34

Nekem ilyen sírásra késztető film a Love Story, Árvácska, becéző szavak, acélmagnóliák...sorolhatnám, de mostanában nem kell film a síráshoz

dex.ion 2008.10.07. 15:12:44

én csak akkor sírok ha elfogy a túrórudi.
de akkor vigasztalhatatlan vagyok.

sz b&b 2008.10.08. 09:44:56

óó, sírós filmek.. :))

Egy makulátlan elme örök ragyogása.. , Maléna (patakzottak a könnyeim, vigasztalanul, sokáig)..

dex,
lüke vagy, fiam :DDD
süti beállítások módosítása