Zene
Őszintén bevallom, zene függő vagyok. Akkor érzem magam a legjobban, ha valami szól körülöttem. Felvidít, megnyugtat, ellazít, felpörget. Vannak dalok, dallamok, amik beleégtek a memóriámba, bár lehet hogy csak egyszer hallottam őket. Bizonyos helyzetekben mindig az eszembe jutnak. Ilyen ez a dal is.
Nálam ez leginkább akkor hangzik fel a fejemben zümmögő hiper szuper dolby surround rendszeren, mikor foncsikos kislányként török zúzok a konyhában vagy a lakásban és a végén, pislogó bambi szemmel próbálok elsunnyogni, mint Mazsola ha valami rossz fát tett a tűzre. Valahogy így...
Néha mosolyogva elgondolkodom azon, hogy lényegében ezek a dalok életünk filmzenéi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
