Lenni és nem lenni
Szeretem a kórházban játszódó sorozatokat. De nem a vészhelyzet jellegűeket, ahol minden részben 12 húsosládányi vér folyik el és ordítva amputálják az emberi testrészeket, hanem sokkal inkább azokat, ahol az emberi sorsok, érzések kerülnek előtérbe.
Miért?
Eszembe juttatja, amit sokszor mindannyian hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden nap ajándék és, hogy nem mondhatjuk elégszer azt, hogy szeretlek. Soha nem tudhatjuk, hogy mikor lesz az utolsó találkozás, az utolsó csók, az utolsó ölelés, legyen a másik 25 éves vagy 60, legyenek azok a szüleink vagy a szerelmünk.
Halhatatlannak hisszük magunkat és a szeretteinket. Pedig elég ha egyszer nem adják meg az embernek az elsőbbséget vagy rosszkor lép le a járdáról. Volt és nincs között sokszor egy pillanat, egy centi a különbség...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
