Magyarország, én így szeretlek

A májust úgy kezdtük, hogy anyák napjára/május elsejére való tekintettel édesanyám háza elől ellopták a csodaszépen virágzó magnólia fát, amit évek óta féltő gonddal nevelgetett. Gondolom valamelyik helyi leányzó/anyuka szép ajándékot kapott, az én édesanyám meg egész vasárnap pityergett. Boldog anyák napját. Gratulálok.

Két hete leraktunk a bolt mellé és a garázskijáratunk elé is a parkolásgátlókat, mert rendszeresen elfoglalák napokra, hetekre a parkolókat. Más kérdés, hogy nem tudom, hogy valakinek hogy lehet teljesen természetes, hogy szemrebbenés nélkül keresztbeáll két garázskijáraton, majd mikor szolidan szólunk, még ő van felháborodva. A parkolásgátlók lerakása után meg is érkezett az úriember, hogy mi ezt mégis hogy képzeljük és vegyük tudomásul, hogy ami neki jár, az jár (a mi garázskijáratunk elé beállni) és ő ezt meg fogja akadályozni. A folyamat meg is kezdődött, másnapra mind a három parkolásgátló lakatjának elrontották a zárját. A szomszéd boltos rosszabbul járt, neki tövestül tépték ki a szerkezetét, elvégre mégiscsak be kellet álni valahova. Mert parkolót vásárolni derogál. Gratulálok.

Tegnap megérkezett a hetek óta intézet és várt cipőszállítmányunk Olaszországból (előre kifizetve). Nagyon örültünk neki, két év tárgyalásának volt ez az eredménye. Mosolyunk már kevésbé volt őszinte mikor szétszedtük a dobozokat,amiből ötöt valaki már előtte szintén megnézett, belülről. 7 cipő hiányzott, melyeknek a dobozát gondosan visszahelyzeték. Most egymással pimpongozik az olasz és a magyar szállítmányozó, hogy kié a felelősség. Én meg futhatok a pénzem után.

Magyarország, én így szeretlek.