Szakíts, ha bírsz - Értékellek, mint embert

Láttátok már a Szakíts, Ha Bírsz című filmet? Nem egy Oscar díjas alkotás. Nem is ezért érdekes. Tökéletesen bemutatja, hogy egy párkapcsolat milyen egy érzékeny világ. Törékeny. Hihetetlenül törékeny.

Ott kezdődik, amikor a legtöbb film véget ér. Miután a fiú és a lány találkoztak és egymásba szerettek, összeköltöznek, hogy boldogan éljenek, amíg...el nem kezdik egymást felőrölni. Benne vannak a tipikus viták, veszekedések. Hogy nem mosogatsz el,  nem rakod a szennyeskosárba a ruháid, nem figyelsz rám, nem törődsz velem, nem jössz el velem sehova... mindenki így rontja el? Törvényszerűen így kell végződnie? Miért tűnt el a világból a holtomiglan, holtodiglan?

Régebben naponta olvastam, kommenteltem a Szakítós blogon. Mostanában nem teszem. Elszomorít. Tudom, hogy gyerekes, de akkor is így van. Eszembe jut, hogy azok az emberek is úgy kezdték, hogy szerették egymást és mégsem lett happy and a vége. Ugye, mi ez ha nem gyerekes? Annyiszor elgonolkodtam rajta, hogy miért van az, hogy mindig ugyanazokat a hibákat követjük el és mégsem tanulunk belőle?

Gyerekkorom óta van egy "bezzeg" családunk. Szabóék. Ha csak egyetlen kívánságom lehetne az életben, olyan házasságot szeretnék, mint az övék. 35 év elteltével még mindig látszik a szerelem a szemükben. Egymás mellett voltak jóban, rosszban.

Emlékszem egyszer náluk töltöttünk egy hétvégét. Ültünk a tűz körül és beszélgettünk. Megkérdeztük, hogy mi a titka a kapcsolatuknak. A válasz ez volt: munka. Nagyon sok munka. Nem csak a karrierért, a jó alakért, a diplomáért, a szebb, nagyobb lakásért, a családért kell megdolgozni, hanem a boldogságért is. Talán ez keményebb munka, mint az összes többi. Nem elég, ha megdobban az ember szíve, elszabadulnak a hormonok és már hallja is az ember a haragok zúgását. Mert utána jön a feketeleves. A mindennapok. Tolerálni, ha másik beteg, nyűgös vagy egyszerűen csak fáradt. Megtanulni, hogy mikor kell csendben maradni, problémákat megbeszélni és mikor lehet hajat simogatni vezetés közben. Beletörődni, ha a másik később jön haza, mert dolgoznia kell vagy mosolyogva elengedni, mikor a haverokkal sörözni akar menni.

De a titok nem ebben van. A titok az, hogy mind a ketten egyformán megdolgoznak a boldogságukért. Fogják egymás kezét, mikor baj van, felsegítik a másikat, ha az éppen lent van. Lehet, hogy nem mindig egyenlő az befektetett energia, de a mérleg nyelve nem billen ki soha tartósan. Mert ezt csak így lehet és így érdemes.

Hiszek abban, hogy legtöbb kapcsolat halála a kommunikáció hiánya. Hogy az emberek nem beszélgetnek, nem mondják el, ha valami nem jó, nem tetszik vagy egyszerűen csak hiányzik...Mert minden kimondatlan szó, rendezetlen konflikus egy tüske, amit ha nem húznak ki, begennyesedik és elfertőződik. Az apróságok összegyűlnek és robbannak. Mert előbb vagy utóbb, de robbannak.

Én szeretném elkerülni, hogy gyujtózsinórrá váljak. Nehéz dolog, de megfogadtam, hogy ez a kapcsolatom más lesz. Az előző egy kompromisszum halmaz volt. Az én részemről. Engedtem, szinte mindenben, mert azt akartam hogy boldog legyen, míg lehet. Szeretném, ha ez más lenne. Ha sikerülne bebizonyítani, hogy nem veszett még ki a világból a holtomiglan, holtodiglan. Mert szeretném hinni, hogy odafigyeléssel és öszinteséggel működhet a dolog. És igen, szeretném, ha mi lennénk az új "szabóék". 

A bejegyzés trackback címe:

https://szaffy.blog.hu/api/trackback/id/tr6648500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács István · http://KIvagyok 2008.09.04. 20:19:03

Tiszta szívvel kívánom, hogy minden így legyen, és megtaláld "Mr Szabót"!

GSCS 2008.09.05. 10:30:21

Jó volt olvasni ezt az írást, erőt merítettem belőle. Kedvelem az idealistákat, én is az vagyok. :)

MajorAnna · http://manna.blog.hu 2008.09.05. 10:42:30

Nekem Laci Bácsiék a példa, írtam is róluk anno. Sajnos egyre ritkábbak a Szabó és Lacibácsi félék. De nem lehetetlen. Csak manapság olyan nagyvonalúak az emberek, olyan könnyedén és úgy hajintanak el egy párkapcsolatot - csak azért, mert jött egy probléma, egy veszekedés, egy nézeteltérés -, mint egy papírzsebkendőt. Ilyenkor felteszik a kezüket és azt mondják: "nem ilyen lovat akartam anyám, túl macerás". Holott, ha leülnének megbeszélni a dolgokat, akár könnyedén helyre is hozhatnák a kapcsolatot. Ehelyett a könnyebb utat választják és lépnek. Tovább.
Kívánom, hogy ti a problémamegoldós, átbeszélős kategóriába tartozzatok :))

Elanor 2008.09.05. 14:13:14

MajorAnna 2008.09.05. 10:42:30
azért teszik ezt, mert jobbára még magukat sem ismerik :(

én is idealisa vagyok, hiszek abban, hogy az értelmes emberek megérdemlik a boldogságot.
mert tesznek érte, mert tudják, hogy meg kell dolgozni érte.

Ngelina 2008.09.05. 19:59:01

Hát ez az, hiába értelmes az ember és érdemli meg...ha nem akadsz össze azzal aki veszi a fáradtságot arra, amire Szabóék. Miért is venné, amikor mindig lesz egy jobb nő...tudom, ez hülyén hangzik de én már alig hiszek az egészben. Az egész mai világ azt tolja a képedbe 24 órában, hogy ez a mosópor/akármi jobb, mert új.
Szabóék sem mentek volna semmire a hajlandósággal, ha nincs olyan lottóötös mázlijuk, hogy pont egymást találják meg...és minél kevesebb ilyen ember létezik, annál kisebb a sansz arra, hogy pont összefutsz azzal aki szintén ilyen és ráadásul pont te kellesz neki.
De azért esély persze mindig van, szóval teljesen mindegy, hogy hiszünk-e benne vagy sem, aminek meg kell történnie az megtörténik :) tudjátok, reményhal :)))

Tinua 2008.09.06. 11:33:12

...és volt egy jobb nő...

dex.ion 2008.09.06. 14:07:16

bárcsak tudnék idealista lenni...
de úgy vélem, ilyen egyensúlyt csak akkor tucc teremteni a kapcsolatodban, ha a külvilágot kb 90%-ban kizárod, és persze a párod is, az életetekből.
leheccséges ez ma?
az én életemben biztos nem...az a túl sok inger, ami ér engem (minket!) onnan, gyengévé tesz.
szabóék mázlisták, de ma már nincsenek szabóék.
kinyílt a világ, nem tudod kikerülni, nem lehet már burokban élni

_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2008.09.06. 15:29:48

az én idealizmusomat is szép lassan rombolja le az élet és a mindennapok. már nem tudom olyan naivan szépen elképzelni a jövőmet, ahogyan pár éve még ment. már nem hiszek benne, hogy létezik számomra az "igazi", és hogy lesz valaki, akivel "holtomiglan holtodiglan". nem abban nem hiszek, hogy ezek megtörténhetnek. abban nem hiszek, hogy velem megtörténhetnek. nagyszerű dolog, hogy ti megtaláltátok egymást áronnal, és még nagyszerűbb lesz, ha boldogan tudjátok élni az életeteket együtt. én szurkolok és hiszek bennetek! csak magamban nem hiszek már...

sz b&b 2008.09.06. 21:12:48

_hebron_ · hebron.blog.hu 2008.09.06. 15:29:48
mert most padlón vagy. De onnan csak feljebb van. Én tudom, hidd el.
Kitartás.

xuja 2008.09.07. 17:05:52

Ngelina 2008.09.05. 19:59:01
húha. pedig egy csomó értelmes van, aki esetleg eleve úgy gondolja, vagy rá lehet ébreszteni, hogy így is lehene csinálni, mint szabóék.
mindenki ilyen pesszimista? :(

dex.ion 2008.09.06. 14:07:16
túl sok az inger?
és, ha a társaddal is minél több ingersz próbálsz meg együtt kihasználni? (közös barátok, hobbi, sport stb.) persze legyen külön élete meg minden, de ha otthon mindent megkap(sz), akkor miért keresné(d) az újat? a jobbat?

Elanor a 42 (törölt) · http://elanor.blog.hu/ 2008.09.07. 17:07:09

(bocs, Kataklysm 2008.09.07. 17:05:52 - ez én voltam)

dex.ion 2008.09.07. 20:53:47

elanor
külső inger alatt másfajta, csábító ingerekre gondoltam.
más nőkre.
más férfiakra a párod részére.

kerikak 2008.09.08. 16:16:58

optimizmus, fiatalok, optimizmus :))

Elanor 2008.09.08. 17:53:20

dex.ion 2008.09.07. 20:53:47
értem. de mégegyszer: ha tőled mindent megkap...
akkor is olyan fenyegető ez a dolog?

OpenWolf! 2008.09.08. 19:59:50

Szaffy, ez a posztod egyszerre üt meg, gondolkoztat el, és lelkesít. Engem legalább is.
Őszintén kívánom, hogy legyetek "Szabóék"! "R";):D

dex.ion 2008.09.08. 20:45:32

"Elanor 2008.09.08. 17:53:20
dex.ion 2008.09.07. 20:53:47
értem. de mégegyszer: ha tőled mindent megkap...
akkor is olyan fenyegető ez a dolog?"

a szörnyeteg neve: megszokás.
mindkét oldalán.
az ember alapvetően, természeténél fogva hajkurássza az újdonságot...és ha vmi már nem hat rád az újdonság erejével, ha megunod, mert kiismerted - vagy kiismerted annyira, amennyire neked kellett - akkor újat keresel, olyat aki ébren tartja a figyelmedet...legalábbis egy darabig. aztán jön a következő...
végtelen körforgás ez, nem is lehet belőle kimaradni, bárhogy is szeretnél

kisvi 2008.09.09. 00:28:31

Lányok, sajnos van abban igazság, amit dex mond.

kerikak 2008.09.09. 11:42:27

én ezzel azért tudnék vitatkozni, 10 évig voltam az exemmel és nem azért lett vége mert meguntuk vagy megszoktuk volna egymást
ha igazán tisztelsz és szeretsz valakit, azt nem tudod megunni, már csak azért sem mert idővel az emberek változnak, valójában ki sem tudod ismerni hiába éltek együtt
megkockáztatom, hogy az aki idővel ráun a partnerére nem is szerette soha igazán, max a fellángolást tévesztette össze a szerelemmel
én úgy látom a környezetemben a legtöbb kapcsolat egész más okok miatt megy tönkre, csomó ember 2-3 év után már "unja" a másikat, pedig egy kapcsolatban ez igazán nem hosszú idő

Elanor a 42 (törölt) · http://elanor.blog.hu/ 2008.09.09. 12:05:46

kerikak 2008.09.09. 11:42:27
"megkockáztatom, hogy az aki idővel ráun a partnerére nem is szerette soha igazán, max a fellángolást tévesztette össze a szerelemmel"

hogy ez milyen igaz!

dex.ion 2008.09.09. 16:50:58

"Elanor · elanor.blog.hu/ 2008.09.09. 12:05:46
kerikak 2008.09.09. 11:42:27
"megkockáztatom, hogy az aki idővel ráun a partnerére nem is szerette soha igazán, max a fellángolást tévesztette össze a szerelemmel"

hogy ez milyen igaz!"

h ez mekkora marhaság!

dex.ion 2008.09.09. 16:53:16

"ha igazán tisztelsz és szeretsz valakit, azt nem tudod megunni, már csak azért sem mert idővel az emberek változnak, valójában ki sem tudod ismerni hiába éltek együtt"

nem tudod kiismerni?
hááát...nem szeretném magam abba az illúzióba ringatni, h túl jó emberismerő lennék, de kevés embert nem tudtam kiismerni alaposan, akivel eddig egy helyre sodort a sors, legyen szó akár kollegáról, akár iskolatársaról, akár barátról, akár partnerről, családtagról, főnökről...

kerikak 2008.09.09. 17:48:47

dex, akkor benned vagy egy szuper pszichologus veszett el, vagy alaptalanul nagy arcod van :) hidd el mindenki okozhat meglepetést, sosem tudhatod ki hogyan reagál váratlan helyzetekben, vagy hogyan változik meg idővel, senkit nem lehet kiismerni alaposan..
gondolj csak bele, mindig mindenkiről rögtön tudod pl mit szeretne karácsonyra? ha annyira kiismerhetőek lennének az emberek ez nekem pl baromira nem okozna gondot minden évben

dex.ion 2008.09.09. 18:14:39

kerikak
sztem a megoldás vhol a kettő közt lehet:)
és talán úgy lehetne definiálni, h figyelek a környezetemre, a nem verbális magatartásra ugyanúgy (vagy talán jobban), mint a verbálisra. viselkedéseket tanulmányozok, és így bizonyos csoportokba tudom sorolni az embereket, amelyeket persze tovább kell finomítani egyéni szintre, hiszen nincs két egyforma attitűd, de egy csoporton belül sokszor csak nüansznyi különbségek vannak egyes emberek közt (feltételezve, h a feltárt csoportok száma konvergál a maximumhoz).

ahhoz egyébként, h ki mit szeretne karácsonyra, vajmi kevés köze van az egyén habitusához:)) de ez egy másik történet.

Rebelde 2008.09.10. 11:41:17

Ki lehet ismerni a másikat viszonylag rövid idő alatt, pláne ha együtt élnek, a kérdés az, hogy tényleg akarjuk e őt, mert lehet egy tulajdonság a kezdetekben "édi" a továbbiakban meg idegesítő vagy éppen válóok...és szerintem az emberek jellemükben nem változnak, szép is lenne, ha ez így volna, max a másikban kifejlődik a türelem vagy nem:)
süti beállítások módosítása