Summa summarum

Vicces volt az utóbbi pár napom. Hatalmas megvilágosodásaim voltak.

Már egy ideje ki voltam akadva, hogy az egyik kedvenc angol márkámnál, a Topshopnál, kétszeresére nőtt mindennek az ára. Ami eddig 40Ł volt, az 80 lett. Értettem én, hogy válság, no de ennyire? Vasárnap rájöttem miért... valamikor átváltottam az amerikai oldalukra, úgyhogy az a font nem font volt, hanem dollár... tudom, szőke vagyok. Viszont angyali mosoly terült szét az arcomon. Mégis van igazság a Földön.:)

Másik hatalamas hétvégi felfedezésem az volt, hogy megcseréltem a kompozíciót a mosógép tetején. No nem csipkés terítőt raktam rá, hanem megcseréltem a mosóporok, öblítők kontra tisztaruhás kosár egységet. Hogy ez miért ekkora szám? Mert cirka 4 éve lakom a lakásban, de csak most esett le, hogyha a mosóporokat rakom a falhoz és nem a kosarat, akkor nem verem le minden egyes kivétel alkalmával a fülbevalós falamat...tudom, szőke...

Megtett fogadalmam óta futok is rendszeresen. Kivéve a tegnapi napot, mikor az eső maradásra késztetett (meg az átmeneti lustaságroham). Tök jó. Mármint a futás (amit saját részről inkább kocogásnak neveznék). Egyenlőre nem a hatalmas távolságokra hajtok, hanem hogy a kitűzött célt becsülettel és lazsálás, sétafika nélkül meg tudjam csinálni.

Viszont esküszöm nem értem az embereket. Miért megy még most is csodaszámba kicsiny hazánkban, ha valaki felemeli a seggét a TV elől és esetleg meg mer mozdulni? Főleg ha még túlsúlyos is. Velem egyidőben szokott egy tényleg duci lány futni. Tényleg küszködik. De látszik, hogy megvan benne az elhatározás, hogy változtasson az életén. Én ezért csak tisztelni tudom. Amilyen beszólásokat  az a szegény lány kapni szokott. Nekem ég a pofámról a bőr. Szerintem az ilyen embereket támogatni és biztatni kellene, nem bántani.