Gyerekek
Bemutatom Misit.
Ha reggel nyűgös vagyok, nehezen kelek fel vagy csak olyan kedve van, azonnal életre kel. Odabújik hozzám, és vékony hangon mondja, hogy Anyuuuuuuuuu...
Persze nem csak reggel. Este is gyakran előfordul, hogy ha apu úgy inna egy kávét, egy doboz sört vagy eszegetne egy kis fagyit, akkor Misi rögtön pislogó üzemmódba kapcsol és már fel is hangzik az Anyuuuuuuuuuuu....
De Misi nagyon kis multifunkciós farkasfiú. Akkor is nagyon aktívvá tud válni, ha Apu éppen szomorú vagy nyűgos. Fontos kulcsmondat, az "Apuuuuu, Apuuuu! Mi a mágnes?" (Kőhalmi Zoltán stand up comedy-je után) És apu már mosolyog is.
Van egy Annánk is. Ő egy barna nagy lógós fülű barna nyuszilány. A lányos dolgokat vele lehet megbeszélni. Hogy anyu olyan szép pörgős szoknyát látott tegnap, vagy hogy ugye nem is olyan lógós az a fülbevaló. Nagyon jó tulajdonsága, hogy nagyon egyet szokott anyával éretni.
Valahogy az sosem akasztotta meg kicsi családunk bővülését, hogy a természetben farkas és nyúl pályafutásának rövid és elég egydimenziós végkifejlete szokott lenni. A mi Misink és Annánk békésen alszik minden este egymás mellett az éjjeliszekrényemen. Mindaddig míg nem lesz egy igazi Misi és Anna, akik majd először csak aludni nem fognak minket hagyni, aztán majd sokkal később a fülbevalóimat fogják felpróbálgatni remélem csak Anna, és megisszák apu sörét.
Kicsit ma nem jó semmi.
Vannak napok, mikor a legjobb lenne kiszaladni a világból. De legalábbis elbújni előle.
Anyák napja
Hosszú hétvégéneket nem non-stop majálisra járkálós haknizással töltöttük. Szánombánom, de így se sergő (mindenki tudja mi a sergő?), se sült kolbász,se vattacukor zsabálás, se dodgemezés nem volt (17 éve így törtem szilánkosra az orrom, lehet helyre kéne igazítani még 2 bónusz zsetonos körrel). Ellenben pénteken dolgoztam látástul szemszétfolyásig, szombaton pedig lerohantunk Egerbe ügyvédi papírokat (ahogy öcsém mondaná, papperokat) áláírni. Július közepétől (a bürökrácia kerekei addig tologatják az aktákat, közzétesznek meg leveleznek és csikorgatják a csikorgatnivalót) Miss ügyvezető 40%-os kft tulajdonos nyenyerenyúl, vagy ha úgy tetszik luxusnyúl leszek, ha a gazdasági helyzet és az Atyaúristen is úgy akarja.
Tegnap a névnapi manók meghallgatták huncutul elrejtett spoileremet és nagyon úgy néz ki, hogy a névnapomon csodák csodájára egy nadrággal fog bővülni a ruhatáram. Az én kedves farkasom csak annyit kérdezett, hogy hozzam a hitelkártyámat? Én meg nem nagyon ellenkeztem, de hálából majd nagyon meg fogok lepődni aznap.:)
A valaha volt best evör nadrágomat is a Topshopnál vettem, remélem ez is be fogja váltani a hozzá fűzött reményeimet. Viszont azt annyira nem vágom, hogy a Topshop szerint a 170 cm fölött lévő nők már "Tall" kategória. Hét ez meg nálam a wtf kategória, mert akkor kb negyed Mo. nálunk vásárolhatna és hajtathatnák fel kb 15-20 centivel az ott vásárolt nadrágok szárát. Na mindegy.
Anyák napjázás is volt a hétévégén. Már mikor több hónapja a Szent Orbán Wellness hotelben hosszúhétvégéztünk megfogadtuk Áronnal, hogy ide elhozzuk valamikor az anyukákat libamájat és sajttortát enni. Ma ezt meg is tettük.
Tök aranyos volt, ahogy mind a ketten hümmöve és élvezkedve ettek, majd megkóstolták a búzasört is. A végén közösen megállapítottuk, hogy az általam sütött sajttorta sokkal finomabb.
Csodaszép környéken voltunk és szipiszupi volt minden. Szerintem máskor is csinálunk majd még ilyet.
Viszont ezt a táblát már nem találtuk az erdőben és ezt nagyon nehezményeztük.:)
Gedeon bácsink
Most hívott a Verus (enyhén spiccesen), hogy elment a közös fodrászunkhoz, Janihoz. Nomármost egy igazi profival állunk szemben, az én barátosném fél liter pálinkával indított. Nem aprózta el.
Viszont az eredmény szerinte is kurva jó lett, úgyhogy lett plusz egy fő jelentkezésünk a picsulós fodrászkodásainkra és egy bónusz fél liter pálinkánk.:)
Helyzetjelentés
Mostanában hallgattam, mint a sír a nemrég kezdett futó projectemről. Jelentem nagyon lelkiismeretesen majdnem minden este megyek futni. Plusz kicsit odafigyelek, hogy mit eszem. Ennek eredményeképpen -3,5 kg-ot mutat a mérleg. (ugralugraltapsmeghajol)
Viszont tegnap az úgy volt (magyarázkodik Szaffy), hogy ennek örömére kirúgtam a hámból. Libazsíros kenyeret ettem lilahagymával. Csak úgy updatesen. Élveztem minden harapásnál. Hmmmmmmmmmmm. Bűnözni isteni dolog.
Egyébként ha a névnapi/szülinapi manóknak súgni szeretnék akkor ennek nagyon nagyon örülnék. Csak halkan súgom, hogy 34/38 a méret. De szeretem ám a meglepetéseket is nagyon.:)
Vedofelszerelesek.hu
Sokan tudjátok rólam, hogy munkaidőben munkaruházat és munkavédelmi felszerelések kereskedelmével foglalkozom.
Új mérföldkőhöz érkezett kicsiny családi vállalkozásunk, csütörtökön megnyitottuk a Webáruházunkat. Szerintem nagyon jó lett, kicsit úgy vagyok vele, mint mikor a büszke szülő terelgeti a csemetéjét.
Egy baja van csak (ami elég nagy), hogy a Google egyelőre nem nagyon szereti. Mondhatni semennyire. Tehát a kérdésem az lenne, hogy tudtok olyan megbízható, korrekt céget, aki keresőoptimalizációval foglalkozik? Esetleg más ötlet, hogy hogyan lehetne felturbózni a dolgokat?
Picsultam
Tegnap este összefutottam Verussal, akivel már ezer éve nem találkoztunk. Picsultunk egy nagyon a Parázsban. Borozgattunk és ettünk, ittunk finomakat. Jó volt nagyon. Rájöttem, hogy a régi barátságaimat is jobban kellene ápolgatnom, mert ezek is nagyon fontosak.
Anomália
Nincs is annál viccesebb szituáció így estefelé, mikor szemüveg nélkül keresem a szemüvegem.
Mint a vak hangya.
Áron meg itt szuszog horkol mellettem, azzal a felkiáltással, hogy csak pihenteti a szemét.
Lassan olyanok leszünk, mint egy idősek otthona.:)
Mese egy nyúlról
Vagyok, aki vagyok.
Kislányként soha nem voltam fiúk által körüludvarolva. Nem voltam se pomponlány, se menő cicababa. Szürke egérke voltam seszínű hajjal és nagy, csontkeretes félig letakart szemüveggel. Gyűlöltem.
Aztán kicsit később elkezdtem nőiesedni. 35 cm-t nőttem egy év alatt és melleim is megnőttek. Én meg szégyelltem. Görnyedve jártam, hogy minél kisebb és átlagos legyek.
Mindig olyan kicsi és törékeny szerettem volna lenni, mint a barátnőm, aki után futottak a srácok. Mert ez nálam soha nem volt így. A kereslet és kínálat halmaza sokáig köszönőviszonyban sem volt egymással. Én voltam a lány, akinek a vállán el lehett sírni a szerelmi bánatokat, de ennyi. Nekem kellet lecenzúráznom az összes barátnőmnek írt szerelmi eposzt és levelet, míg nekem nem írt senki. Megrekedtem ebben a szerepben. Évekig szerelmesnek hittem magam egy srácba, akinek görcsösen szerettem volna megfelelni. Utólag persze rájöttem, hogy a kezdetektől hamvábaholt ötlet volt az egész és lényegében egy meselényt szerettem, aki sosem létezett. Aztán eljutottunk ahhoz a pillanathoz is, hogy már én mondtam neki nemet.
De időközben esett meg a történet, amit ő ma is isteni storyként mesél, én meg annyira nem röhögtem...Valami közös bulin voltunk. Beszélgettunk valamiről és feljött, hogy én mennyire naaaagy vagyok. Én meg persze hevesen ellenkeztem, hogy nem is vagyok naaaaaaaagy....és ezzel a lendülettel letéptem a kezemben lévő dobozos sör tetejét. Úgy zakkumpakk. A történet folytatása, hogy én utána akárhányszor találkoztam a srác ismerőseivel, a második mondatnál mindenki elkezdett vihogni, hogy ja te vagy az a sörösdobozos csaj.
Aztán valami megváltozott. Szépen lassan. Kezdem elfogadni, hogy én vagyok a naaaaagy lány. Hosszú idő kellett hozzá és a folyamat még most sem ért véget. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. De már ki tudom és merem húzni magam. És igen, néhány emberhez képest tényleg nagy vagyok. Abba is bele kell törődni, hogy mindíg lesznek jó napok és rossz napok. Egyik nap istennőként ébred az ember, másnap boszorkánynak. De sokat segít, hogy az istennőt és a boszorkányt is szeretik, még ilyen nagynak is.
Mert vagyok, aki vagyok és már nem is akarok más lenni.
Nyakatlan izé lettem
Naszóval az történt, hogy tegnap este futás közben is éreztem, hogy mindjárt meghalok. Fájt a szívem, meg valahogy olyan sehogyse volt jó. Nem is vánszorogtam annyit, mint szoktam. Hazaérve az én hős és isteni attribútumokkal rendelkező Farkasom jól megmaszírozta a hátam.
Akkor jobb is volt egy kicsit, de reggel úgy ébredtem, hogy nincs nyakam. Vagyis van, csak ha megmozdítom, akkor 10 körömmel kaparom le a falat (Krisznél hasznos tapétakaparó lennék). Remélem estére jobb lesz...
Summa summarum
Vicces volt az utóbbi pár napom. Hatalmas megvilágosodásaim voltak.
Már egy ideje ki voltam akadva, hogy az egyik kedvenc angol márkámnál, a Topshopnál, kétszeresére nőtt mindennek az ára. Ami eddig 40Ł volt, az 80 lett. Értettem én, hogy válság, no de ennyire? Vasárnap rájöttem miért... valamikor átváltottam az amerikai oldalukra, úgyhogy az a font nem font volt, hanem dollár... tudom, szőke vagyok. Viszont angyali mosoly terült szét az arcomon. Mégis van igazság a Földön.:)
Másik hatalamas hétvégi felfedezésem az volt, hogy megcseréltem a kompozíciót a mosógép tetején. No nem csipkés terítőt raktam rá, hanem megcseréltem a mosóporok, öblítők kontra tisztaruhás kosár egységet. Hogy ez miért ekkora szám? Mert cirka 4 éve lakom a lakásban, de csak most esett le, hogyha a mosóporokat rakom a falhoz és nem a kosarat, akkor nem verem le minden egyes kivétel alkalmával a fülbevalós falamat...tudom, szőke...
Megtett fogadalmam óta futok is rendszeresen. Kivéve a tegnapi napot, mikor az eső maradásra késztetett (meg az átmeneti lustaságroham). Tök jó. Mármint a futás (amit saját részről inkább kocogásnak neveznék). Egyenlőre nem a hatalmas távolságokra hajtok, hanem hogy a kitűzött célt becsülettel és lazsálás, sétafika nélkül meg tudjam csinálni.
Viszont esküszöm nem értem az embereket. Miért megy még most is csodaszámba kicsiny hazánkban, ha valaki felemeli a seggét a TV elől és esetleg meg mer mozdulni? Főleg ha még túlsúlyos is. Velem egyidőben szokott egy tényleg duci lány futni. Tényleg küszködik. De látszik, hogy megvan benne az elhatározás, hogy változtasson az életén. Én ezért csak tisztelni tudom. Amilyen beszólásokat az a szegény lány kapni szokott. Nekem ég a pofámról a bőr. Szerintem az ilyen embereket támogatni és biztatni kellene, nem bántani.
AIDS
Ez a legjobb kép, amit valaha ebben a témakörben láttam. Hatásos.
Fogadalom
Mert ugye azt mondják a nagy bölcsek, hogy a szó elszáll, az írás megmarad...
Esténként futás vagy úszás. Mert félek, hogy lassan bikini helyett 4 személyes családi sátrat kell vennem...10 kg mínusz most az elérendő target. (Mióta mikroszoftos luxusnyúl lettem, mi már csak targetelünk, meg issue-zunk, az emberek grillezéséről már nem is beszélve...)
Hát igen. Néha vasalni is kéne...
Kicsit nőcisebb öltözködés. (feltalálták már a magát kivasaló nadrágot, szoknyát illetve felsőt? és a soha el nem szakadó harisnyát? és a magát elpakoló vasaló állványt? lehet kéne egy házimanó.)
Nagyobb precizitás. Legközelebb két darabban érek haza. Vagy három. Vagy haza sem érek, mert elfelejtem.
Több saláta és kevésbé brikett jellegű kaja. Megvettük a csoda host fux gyalut. Nem csak az ujjamat kellene aprítanom vele. Lehet az a baj, hogy nincs olyan szexi kalózfülbevalója az Áronnak, így nem vagyok kellően motivált. Na majd ha elalszik áthidaljuk ezt a problémakört...
Több olvasás, kevesebb TV. Lassan már CSI: 8. kerülettel álmodom, ahol pamacsos pemzlivel és fehér porral simogatnak végig mindent, hogy megtalálják az ajtón kiszökött Buksit.
Olyan cipőt többet nem veszek, ami már akkor is neccesen kényelmes, amikor a boltban felpóbálom. Kutyából nem lesz szalonna. Maximum az én lábamból...
Olyan ruhát se veszek, ami 2 számmal kisebb a jelenlegi méretemnél. De jó a hossza, szép a színe vagy olyan cuki. Van már lassan egy külön szekrény, az ilyen ha_én_egyszer_Heidi_Klum_leszek ruhákból. Talán elég belőlük annyi.
Nem, nem leszek Menyasszörny, aki folyton csak az esküvőről képes és hajlandó beszélni. Nem lesz pávatollakkal felcsicsázott, flitteres mappám sem a képeknek, színmintáknak és az ültetési rendnek. Elég egy virtuális mappa. Vagy kettő.
Nem fogok csak azért disztingválni, mert valaki boldogtalan és képtelen azt elfogadni és örülni annak, hogy más nem az.
Nem fogják Pilátusnak hívni a 2. fiunkat. Nem, az elsőt sem. 2. névként sem. Már a kutyát sem.
Nem fogok neurotikus kis alient nevelni a születetndő gyerekeinkből, akik robot módjára ellenkeznek a szüleikkel, mert szerintuk az milyen vicces és jó.
Én sem válok a gyerek születése után neurotikus anya alienné, aki csak ordítani, követelőzni és fenyegetni képes. Savat sem fogok köpni és potrohom se lesz.
Nem veszünk a kicsi nyusziknak 4 éves korukig olyan játékot, ami
- áramkörrel rendelkezik
- a Für Elise-hez bármi köze van
- ebből következően zenél
- vagy lehet vele zenélni
- vagy villog
- vagy igazából nem is a gyereknek kell, hanem apunak
- vagy anyunak
Spagetti és spagetti pánt
Ma este sikerült megfőzni életem egyik legrosszabb, már az ehetetlen szintet súroló spagettijét. Konklúzió: paradicsomkonzerv =/= paradicsom sűriítmény.
Viszont megtaláltam az nyári szezonom új kedvencét. Egy hibája van csak. 325 Euró.
Fáradság, tavaszi fáradság
Az utóbbi egy két napban hihetetlenül nyenyere voltam. Kedvetlen és útálatos. Ami mindennél rosszabb, megint elkezdtem csúnyán beszélni. Nálam ez mindig időszakos, nem tart sokáig, de olyankor kiáll a kapanyél a számból. Igyekszem visszafogni magam és odafigyelni, hogy kinek mit mondok, de ez akkor sem túl nőies.
Viszont az egyik fashion blogon találtam valmit, ami mosolyt csalt az arcomra. Deák Tominak hívják az illetőt és olyan esküvői fotókat csinál, amilyenre én mindig is vágytam. A hideg futkározik a hátamon, amint meglátom a barátoknál, ismerősöknél az iwiwre felrakott ugyanazokat a tucatképeket. Nem szertnék nagy extrémitásokat az esküvőnkön, nem hiszem, hogy ez lenne a lényeg. De ezek a képek tényleg emberiek, kedvesek és átadják az események hangulatát. Márpedig annak a fotósnak, akinek engem kell majd fényképeznie a nagy napon, fel kell kötnie a nadrágot. Emlékeztek a Jóbarátokban Chandlerre, mikor elmentek a fényképészhez?
Na ez én vagyok női kiadásban.
Mindig vonzott a fotózás, de valahogy sosem kerültem közel hozzá. Rossz gépeink voltak, vagy nekem nem volt tehetségem hozzá. Mikor kislány voltam, összespóroltam a pénzem egy 500 Ft-os gépre. Hát olyan is volt a hatásfoka. Nem volt rajta talán még vaku sem. De bezzeg én azt hittem, hogy ezzel fogok Pulicer díjas képeket kattingatni. Egyik rosszabb lett, mint a másik. Akkor határoztam el, hogy egyszer, ha majd nagy leszek, veszek egy olyen gépet, amin minenfélét lehet tekergetni meg állítgatni és lehet szép, igazán hangulatos képeket csinálni, nem csak olyan ülünk a tortánál és mosolygunk fajtákat.
Szánombánom.....
Hát sajnálom, mostanában el voltam veszve.
Nem magamat kellett megtalálnom, hanem a másik géphez tartozó telepítő lemezt. Ugyanis elment, tavaszi fáradságra hivatkozva, pihenni. Tegnap telepítette ujra Áron, de még most sem az igazi. Megint nincs meg a videókártya telepítő lemeze és, hogy őszinték legyünk, elképzelésünk sincs milyen fajta. Lehet én is benyujtom ellene a konstruktív bizalmatlansági indítványt, hátha arra nyög valamit, hogy ki ő mi ő.
De addig hallgassunk egy kis zenét:
Bénaság
Ma reggel sikerült szemüvegben beállnom a zuhany alá.
3 órával később pedig a kávéfőzőt a hűtőben találtam meg. Hivatalosan is veszélyes vagyok a társadalomra. :)
Benzincsirke lét és szöszmösz mackó
Jupppy újra benzincsirke lettem és borzaszótan gusztustalanul szennyezem a környeztet, minden reggel munkába jövet és még egyszer, vissza. Dobáljatok meg, de imádom. Dübörög a zene, énekelgetek és bekukkantva más kocsikba mosolygok az orrot turkáló embertársaimon.
Hétfőn egyébiránt szürreális élményben volt részem a 99-es buszon. Mint tündöklő fény jelent meg két szöszmösz mackóban és pata cipőben csoszogó ellenőrnő képződmény a buszon. 3 éve járok ezen a vonalon, nevör evör nem találkoztam még ilyen szent emberekkel. Mondjuk a busz törzsközönségét nézve, nem is csodálkozom, mert erősen szuicid alkatnak kell lennie, ha valaki ilyen merészségre vetemedik.
Hello. Nice to meet you. I am your other half.
Köszönöm,
- hogy minden reggel mosolyogva keltessz
- hogy akkor is kapok jó éjt puszit, ha elalszom a Sopranos közben és már félig nyitott szájjal szundikálok
- hogy mosolyogva fogadod, hogy egy hónap alatt már megint összetörtem egy komplett Ikeás borospohár készletet.
- hogy akkor sem tagadtatok ki a családból, mikor anyukádnál összetörtem egy üveg Bock Ermitage-t. (azóta gondosan el is pakol előlem mindent:))
- hogy minden este mosolyogva eszed meg, akármit is teszek eléd. Legyen az mennyei manna vagy brikett.
- hogy megtanítottál arra, hogy amit én bornak hittem, az 2 tabletta volt vízzel szép üvegbe zárva
- hogy az sem baj, ha nem csomagolom ki a szappant
- hogy bemutattál Mazsolának, Manócskának, Kunderának és Holden Caufield-nak
- hogy veled még vásárolni és betegnek lenni is jó
- hogy melletted igazi póninyúl lehetek.
- hogy vagy nekem. Már kilenc hónapja.
Én meg juszt is igen.
Plecsni
Ha már bénaságnál tartottunk, a minap pakolásztam a boltban. Szép nagy dobozokat. Éppen az egyiket cipeltem jobbról balra mikor elkalibráltam az egyik útvonalát és tiszta erőből nekimentem az asztal sarkának. Meg is lett az eredménye, egy szép nagy tenyérnyi fekete plecsni. Az ilyeneket szokták a bírósági tárgyalásokon látleletként lobogtatva mutogatni a károsult felek. Én meg csak szurkolok csendben, hogy felszívódjon a szombati farsangi bulira, mert a fehér combfixem alól kivillanó fekete ödéma, attól tartok, nem szexi. Vagy ha igen, akkor igazán perverz módon az.
Valentin nap
Bénaság faktorom újra az egekben. A Valentin napi menübe kb 1 deci vérem csipegett csöpögött bele, mert elvágtam egyszer az ujjam a torta sütésénél és egyszer a főétel összevarázslása közben. Mindkét kezemen. Kétszer. Éljen Szent Valentin!
Tegnapi beszerzés
Vettünk egy rakás könyvet, hozzá két olvasólámpát az Ikeában. Indulhat a kultúra maraton.
Ezt csak némileg nehezíti, hogy megint begyulladt a szemem és így esténként már olyan fáradt vagyok, hogy összefolynak a betűk és szavak a szemem előtt.
Csütörtökön elmentünk a lányokkal kedvenc blogos fodrászunkhoz. Sikerült rekordot döntenie. 5-re voltunk odarendelve, este tízkor jöttünk ki. Igaz időközben befutott Kisvi is egy kis vérfrissítésnek. Hogy őszinte legyek, a végén már nem volt őszinte a mosolyom. Imádom a hapsit, de azért ez már kicsit sok volt.
Utolsó kommentek