Szaffy

Yesssss

Túl vagyunk a fosós hányós vírusfertőzésen. Nem volt egy vicces dolog, meg kell hogy mondjam. Ráadásul napra pontosan egyszerre robbantunk le mind a ketten. Nem tudom mi lett volna velünk, ha anyu nem küld egy ételhordónyi húslevest 2 répával és 2 krumplival. Nem szégyen, ezen nyammogtunk két vagy három napig.

Tegnap úgy terveztük, hogy színházba megyünk Áron nővérével. Hetekkel ezelőtt megvettük interneten a jegyeket, még voltam is fent azóta a színház honlapján. Na most mikor tegnap negyed órás parkolókereséses kommandózás után megérkeztünk a Centrál Színházba, hogy még előadás előtt átvegyük a jegyeket, a kedves jegypénztáros hölgy közölte velünk, hogy az előadás bizony elmarad. Technikai okokból. Nem tudtuk? Biztos így néz ki két ember, aki tudja. Színházosra kinyalva, jegyért menve.

Mint ahogy Moha Bá mondja a GPS-ben, újratervezés. Valamit akkor is kell programozni Áron tesójával. Akkor már üljünk be valahova vacsorázni. Orosz rulett. Mostanában az éttermes választásaink nem igazán jönnek össze. Hát a tegnapi Abszint se lesz a kedvenc helyünk. Kezdve azzal, hogy főételt összesen nyolc darabból lehet választani. Ennek a fele olyan összetevőket tartalmazott, mint az articsóka, brokkoli, kelbimbó, amik nálam eleve tiltólistán vannak. Másik szokásos vesszőparipám a kiszolgálás. Ahhoz képest, hogy világgazdasági válság van, erről valahogy a pincéreket és felszolgálókat nem nagyon értesítették. Folyamatosan arcokat vágtak, nem vették észre ha szóltunk. Ha valamire, akkor erre  két dologra allergiás vagyok. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy az Andrássy úton, mikor egy dl bor ezer forint, ugyan előttem öntse már a pohárba azt a bort, mert ennyi erővel kéttablettás kannás szürkebarátot is belevarázsolhatott a poharamba. Megint az volt az este végkonklúziója, hogy ha ismerőst viszünk vacsorázni, maradunk a bevált helyeknél.

Még élek

Bocsánat, hogy eltűntem, csak most éppen influenza kommandókkal hadakozunk. Csak úgy, családilag...

Megérdemlem

Fáj a fejem. Nagyon.

Nyűgos vagyok. Megérdemlem.

Legközelebb ha valaki megkérdezi, hogy kérek-e a halálfejes üveges vodkából jeges citormos egyveleget, a válasz egy nagyon határozott nem lesz.

Félálomban

Üldöznek a nagy szarvú alienek a Pánikból. Bár nekem egyik sem az anyám és nem is akarom vízzel locsolgatni őket. Aztán egyszer csak eltűnnek és én álmomban ott fekszem az ágyban, alszom és hallom, hogy valami pittyeg. Közben azon gondolkozom (álmomban), hogy valami abbahagyhatná ezt a pittyegést, mert Áron fel fog ébredni. Nem akarom, hogy felébredjen. De a pittyegő csak pittyeg és pittyeg bizonyos időközönként.

Felébredek. Kimegyek a fürdőbe. Visszafekszem az ágyba. Lecsukódik a szemem. Pitty. Azt hiszem hallucinálok, vagy megőrültem. Pitty. Tompa gondolat és a csíkszememmel végigtapogatom az éjjeli szekrényt. Leverem a szemüvegem. Asztal. Megvan a telefonom. Megvan a pitty forrása. Lemerül. Kikapcsolás.

Reggel kelt Áron. Csíkszem. Visszaalvás. Kávé. Reboot. Telefon bekapcsol. Pitty. Sms-e érkezett.

Felismerés

Ma rájöttem, hogy a plázacica és a bölcsészlány gén hiányzik belőlem.

Áron szerint..

így nézne ki az ideális menyasszonyi ruha:

Napi bevásárlás

Vettünk konyhai sogun kést és teflonos lábost. Már csak konyhamester v gyalu hiányzik és teljes lesz a boldogságom.

Tényleg kezdek háztartási gép lenni...

Keresőkifejezések best of

nepessegnyilvantarto 1
Parndorf+kismamabolt 1

azt+akarom+tudni+hogy+igazán+szeretsz+e+magaddal+lenni 1

dundi+seggek+képek 1

mézeskalács+paci 1

miert+nem+lehet+egy+menyasszonyi+ruhat+ketszer+felvenni 1

Nem+érdekel,+hogy+ki+vagy,+és+hogy+jutottál+ide.+.+Azt+akarom+tudni,+hogy+állsz-+e+velem 1

Szilveszteri szánalomtenger

A szilveszter este úgy esett, hogy délutánra belázasodtam, így kénytelenek voltunk itthon maradni. Szerencsére az este éjfélig tartó részét sikerült a Jóbarátok nézésével kitölteni, de gondoltuk, éjfélre bekapcsoljuk a tv-t, hogy tudjuk pontosan, mikor is kezdődik az új esztendő.

Hiba volt. Hatalmas hiba. Kezdve a közszolgálati M1, M2 televízióval, ahol az egyiken a csatorna műsorvezetői énekeltek fahangon ezeréves dalokat, a másikon pedig legalább ötven éves kabaré ment. A Tv2 Popdaráló című műsorára szavak sincsenek. Az hogy a műsorvezetőt szilveszter előtt ezüstszínű csirkének öltöztették, enyhe cowboy beütéssel, már komolyan könnyekre fakasztott. Az RTLklubbon elővették a jól bevált receptet, Leslie Nielsennel gond nem lehet. Igaz, hogy már mindenki újra tudná szinkronizálni az összes filmjét, de sebaj, valakinek biztos jó lesz. Gondolom ezért fizetni már nekik sem kell, megkapták ajándékba a Walker, a texasi kopó 22. évadja mellé grátisz, ajándékba.

A további kapcsolgatások eredménye: Házibuli Attila, komoly beszélgetés Boborjánnal alias Dolák Saly Róberttel. A Duna Tv-n rácsodálkozhattunk, hogy élnek még emberek akik nem sms-t küldenek, hanem a tv-n keresztül kívánnak komaasszonyuknak Alsófityfirittyfalvára jó egészséget, boldogságot és bőséges termést a következő évre.

Azt már csak félve és zárójelben teszem hozzá, hogy nem tudom, hogy kedves köztársasági elnökünk él-e még egyáltalán, vagy ő is olyan lesz lassan, mint Fidel Castro, hogy néha megmutatják a fényképét a napi Népszabadsággal. Zsenge gyermekkoromból nekem még úgy derengett, hogy éjfél után legalább egy pár szóban boldog új évet kívántak nekünk. Kicsi pénz, kicsi foci? Vagy már velünk sem lehet kezet fogni? De persze lehet, hogy én maradtam le valamiről...

Viszont meg is született rögtön az első új évi fogadalmunk. Január 5.-én megyek és lemondom a kábeltévé előfizetésünket. Egyébként se néztük, ezek után már nem is fogjuk.

Boldog új évet mindenkinek!

Boldog Karácsony!

Békés Szeretettel, mákos bejglivel, töltött káposztával, halászlével és ajándékcsomagolással teli Boldog Karácsonyt kívánok minden ismert és ismeretlen olvasómnak!

Horror csodanap

Tegnap mikor munkába mentem Hitlerék ültek a mögöttem lévő kocsiban. Férfi és nő rezzenéstelen arccal, tiszta feketében. Még véletlenül se mosolyogtak. 20 percig egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Szomorú volt, hogy két ember eljuthat idáig.

Hazafelé beszaladtam az EuroParkba. Végigverekedtem magam a parkolóházon, az embertömegen és megvettem mindent, ami még lemaradt. A ház előtt sikerült végigcsikarnom parkolás közben a mögöttem álló autót. Szép fekete autó volt. Addig. Remegő kézzel felhívtam Áront, hogy elmeséljem milyen ügyes voltam. Megint. Aranyos és megértő volt. Felírtam egy cetlire a számom és a szélvédőre raktam. Rettegtem, hogy akkor fog megszólalni a telefon mikor ő még nem ért haza. Szerencsém volt, hamar hazaért. Sikerült megállapodni a tulajjal. Megúsztuk egy húszassal. Plusz kiderült az is, hogy nézik azért azokat a térfigyelő kamerákat, mert a kocsi gazdájának már ment a füles, hogy valami történt a kocsijával...legalább egy jó hír.

Hipersebességgel megpróbáltam kitakarítani a lakást, csak félig meddig sikerrel. Közben Áron nekiállt, hogy a 35 cm átmérőjű fenyő szárát belepréselje a 15 cm-es fenyőtalpba. Aztán kiderült, hogy nem ég az izzósor. Feldíszítettük a kicsit csálé fácskánkat. Ezüst lett és fekete. Csodaszép, mert a miénk. Csak a miénk.

Végül leültünk és úgy döntöttünk, hogy a szar is le van szarva. Átadtuk az ajándékokat és megvacsoráztunk. Sosem volt még elő szentestém és nem is akarom bevezetni, de ez akkor is nagyon szép és meghitt volt. Az első karácsonyunk.

Cipősdoboz

Szerdán csodaszépen becsomagoltam és leadtam az Áronnal közösen összevarázsolt cipősdobozunkat a West End előtt. Volt benne sünimama a gyerekével, gyöngyök, könyv, csoki, dínós fogkefe és fogkrém.

Jó érzés volt. Soha nem csináltam még ilyet, de megfogadtam, hogy nem ez volt az utolsó alkalmom. Remélem, hogy szenteste egy kislány nagyon fog neki örülni.

Posztok

Vallomással tartozom, hogy miért ritkultak meg mostanában a bejegyzéseim. Nagyon egyszerű oka van. Mostanában leginkább Áron fekete csoda laptopjáról szoktam netezni, ami egy ideje bojkottálja a blog.hu admin felületét. Lehet úgy is mondani, hogy sztrájkol, mint mostanában mindenki.

Én meg lusta vagyok, mint a kismalac, hogy bekapcsoljam a nagy asztali gépet...

De ígérem, ezentúl kicsit összekapom magam és rendszeresebben írogatok. Bár lehet hogy először meg kellene várnom a laptopunk követelésit....

Menyasszörny lettem

 Tegnap szörnyű dologra vetemedtem. Esküvői ruhás újságot vettem. Megállapítottam, hogy vagy én vagyok hülye, vagy az összes ruha rémes. Vagy tetőtől talpig fodor vagy csillám vagy uszály vagy olyan dolgok, amikre szavak sincsenek. Lehet, hogy a végén kombinéban fogok férjhez menni.

Áron persze egész este rajtam röhögött, majd azon szörnyülködött, hogy engem ez hogy le tud kötni. Úgyhogy lehet, hogy most az lesz, hogy elrakom azt az újságot jó mélyre. Olyan kupac aljára, hogy legalább két évig ne kerüljön elő.

Bal lábbal

Ez a mai nap fos. Nem lehet szebben megfogalmazni. Híg fos.

Kezdődött azzal, hogy valami eget verő baromságot álmodtam. Olyan igazi rossz fajtát, amelyiknél nem tudod mikor felébredsz, hogy megtörtént az egész, vagy csak álmodtad.

Folytatódott azzal, hogy hőemelkedésem van már megint. Vagy inkább még mindig. Már kezd nagyon elegem lenni belőle, hogy állandóan szarul érzem magam, gyenge és kedvetlen vagyok.

Elindultam dolgozni. Rögtön az első 20 méteren majdnem 3x törtek össze oldalról, hátulról, szemből. Hozzáteszem teljesen vétlenül, nem mentem szemben a forgalommal...

Szarul voltam, hamarabb hazajöttem. Nekiálltam takarítani. Levertem egy bögrét, amiben a pipere cuccaim vannak. Mérleg: összetört egy parfüm és az utolsó higanyos hőmérőnk (szerencsére ez nem tört össze, csak a szál szakadt meg benne).

Elegem van abból, hogy az Audira, BMW-re nem érvényes a KRESZ.

Elegem van abból, hogy a 8 millió feletti autókban nem széria felszerelés az index.

Elegem van abból, hogy minden hülye engem talál meg.

Elegem van abból, hogy az emberek nem tisztelik egymást.

Elegem van a karácsonyból is. Az állandó rohangálásból, feszültségből, hogy kinek mit vegyünk, mennyiért.

Legszívesebben begubóznék az ágyba, mint egy kisgyerek. Magam mellé vennék egy bögre forró teát, ami sose hűl ki és sose fogy el és ki se jönnék vagy egy hétig a paplan alól.

Heti nyenyere rovatomat hallották. Kérem kapcsoljanak ki.

Sok kicsi ...

Nem szoktam jótékonysági felhívásokat tenni. Most mégis szeretném két kezdeményezésre felhívni a figyelmeteket.

Az első két dolog miatt is nagyon felkavart és bevallom őszintén felháborított. Kedd reggel a Mokkában két szülőt mutattak be, akiktől a fiuk rákos betegsége miatt teljesen elfordult a családjuk. Határtalan az emberi butaság és közöny. A legjobban az húzott fel, mikor mesélte az anyuka, hogy a sógornője közölte velük, hogy nem is baj, hogy fogyott a fiuk, egyébként is dagadt volt.

Őket annak apropójából hívták be, hogy a Szent László kórház daganatos gyerekeket kezelő csontvelőtranszplantációs és heamatológiai részlegének gyűjtenek egy életmentő készülékre. Petit is annak idején itt transzplantálták (bár ő nem volt gyerek). A kórház ezen része nem látogatható. Csak az egészen pici gyerekekhez mehetnek be a szülők, de ők is csak úgy, ha bent is laknak az osztályon. Egy egyszerű baktérium is megölheti ezeket a gyerekeket. Este mikor mentem Petit látogatni, sokszor láttam ezeket a gyerekeket. Akkor értettem meg igazán a mondást, hogy mindegy hogy milyen nemű, csak egészséges legyen...

Ha az ember felhívja, a 06-91-33-70-33-as telefonszámot, 300 Ft-al járul hozzá egy életmentő készülék megvásárlásához. (Mondjuk, hogy miért kerül 600 Ft-ba bruttón a hívás, már nem értem.)

A másik jótékonysági akció a cipősdoboz névre hallgat. Megajándékozhatunk olyan gyerekeket, akiknek nem hogy karácsonyfája, de egyébként ajándékja se lenne, a nem létező fa alatt. Magunk választhatjuk meg, hogy fiút, vagy kislányt akarunk meglepni és a korának megfelelő ajándékokkal megörvendeztetni. A cipősdoboz méretű csomagok a város több pontján is leadhatók. Nem egy nagy költség és tényleg örömet szerezhet vele az ember.

Sosem csináltam még ilyet, de idén elhatároztuk Áronnal, hogy az egyik itthon kallódó cipősdobozunkat beáldozzuk és örömet szerzünk egy kicsi lánynak valahol az országban.

Szőke vagyok. Nagyon.

Hazafelé szépen lekapcsoltam a villanyt, levettem a fűtést, bekapcsoltam a riasztót és bezártam a boltajtót. Mint aki jól végezte dolgát, elindultam a villamosmegállóba. Felszálltam a villamosra. Jó meleg volt, kényelmesen lehuppantam egy ülésre és elkezdtem olvasgatni.

Már mentem két megállót, amikor rájöttem, hogy kocsival jöttem dolgozni.

Zene

Őszintén bevallom, zene függő vagyok. Akkor érzem magam a legjobban, ha valami szól körülöttem. Felvidít, megnyugtat, ellazít, felpörget. Vannak dalok, dallamok, amik beleégtek a memóriámba, bár lehet hogy csak egyszer hallottam őket. Bizonyos helyzetekben mindig az eszembe jutnak. Ilyen ez a dal is.

Nálam ez leginkább akkor hangzik fel a fejemben zümmögő hiper szuper dolby surround rendszeren, mikor foncsikos kislányként török zúzok a konyhában vagy a lakásban és a végén, pislogó bambi szemmel próbálok elsunnyogni, mint Mazsola ha valami rossz fát tett a tűzre. Valahogy így...

Néha mosolyogva elgondolkodom azon, hogy lényegében ezek a dalok életünk filmzenéi.

Értelem emberek

Kész most pattant el egy ér a homlokomban.

Munkavédelemmel, védőfelszerelésekkel foglalkozunk. Ki van írva bolt felé elefántnyi betűkkel ugyanez. Ma három nő jött be, hogy olyan csini női téli csizmát nem lehet nálunk kapni???

Mikor mosolyogva közlöm, hogy nem, mivel ez egy munkavédelmi szaküzlet, csak acélkaplis cipőkkel, bakancsokkal foglalkozunk, mivel minősítéssel kell rendelkezniük, csini csizmákkal nem, a két nő fogta magát és fél órás kiselőadást tartott, hogy így meg úgy vásárlói igények és sértetten kivonultak. Könnyes szemmel és fehér zsebkendőt lengetve integettem utánuk.

De itt még nem volt vége. Kedves házaspár érkezett. Hogy ugye le kellene vásárolni bizonyos összeget, de ő igazából nem akar venni semmit. Nem e lehetne ugye már, hogy én csak írok egy számlát 7000 Ft-ról, amit ő kifizetethet az önkormányzattal. Csak úgy ajándékba. Jófejségből. Először azt hittem viccel. De nem. Vérkomolyan állt ott a két angyali arcú értelmetlenség. Háromszor kellett elmagyaráznom nekik, hogy ez mind szép, hogy neki innen nem kell semmi, de nekem, ha kiállítok egy számát az után áfát, adót anyámkínját kell fizetnem, arról nem is beszélve, hogy be kell ütnöm a kasszába, ergo pénzár hiányom is lesz. Az istennek nem akarták megérteni.

A vérnyomásom akkor kezdett az egekbe szökni ismét, mikor megkérdezte a keves férjura, hogy nem adom-e el neki a két fotelt az előtérből 2000 Ft-ért. Hisz már úgyis használt. Mikor mondtam neki, hogy ok, hogy használt, de akkor mibe fog beleülni a következő delikvens ön után és nem mellesleg darabja volt húszezer. De ezt még mindig vérkomolyan és nem kedvesen vicceskedve adta elő.

Az i-re akkor került fel a pont, amikor a pasi megkérdezte, hogy boxert, bugyogót nem árulunk? De. Meg félszemű csincsillát és püspöklila bajúszpödrőt is. De csak közvetlenül a frissen vágott fél disznó mellett.

Ismét kedvesen előadtam, még mindig mosolyogva, hogy uram, ez egy munkavédelmi szaküzlet. Nincs bugyogó, csini csizma sincs. Talán majd holnap, tessék telefonon érdeklődni.

Mindannyian mások vagyunk

Kislány korom óta imádok olvasni. Elvarázsol a könyvek illata, tapintása, textúrája. A középiskolában mindig cipeltem magammal valami olvasnivalót, hogy kitöltsem az üres járatokat. Ha magányos vagy szomorú voltam, fogtam magam és felsétáltam Lizivel a mögöttünk lévő domb tetejére, leültem a fűbe és sötétedésig olvastam. Ilyenkor mindig, megmagyarázhatatlan módon, határtalanul szabadnak és boldognak éreztem magam. Kicsit olyan voltam, mint mikor a Büszkeség és balítélet című filmben kiáll Elisabeth a szikla szélére és gyönyörködik a tájban.

Lizi persze nem volt ilyen lelkes. Ő egy idő után megunta a dolgot. Olyankor mindig pillangókat, madarakat kergetett. Aztán, mikor már végleg betelt nála a pohár, odajött hozzám és elkezdte az orrával bökdösni a könyvet. Ilyenkor fogtuk magunkat és lebandukoltunk szépen lassan, nagyokat kergetőzve közben. De egyszer gonosz bosszút állt. Véletlenül kint hagytam a kertben a táskámat, benne a kedvenc Szabó Lőrinc verseskötetemmel. Megette. Vagyis inkább miszlikekre aprította.

Aztán jött Peti. Minden kis butaságával és szeretigényével. Ő nem hogy nem olvasott, de ijesztően alacsony volt minden kultúrával kapcsolatos műveltsége és igénye. Emlékszem, a legjobban akkor döbbentem meg, mikor valamire "elszavaltam" neki két sort a Himnuszból és láttam, hogy a leghalványabb fogalma sincs, hogy miből van. Mikor Horvátországban nyaraltuk 3 napig könyörögtem neki, hogy menjünk el a tőlünk fél órára lévő Rovinj-ba. Nem érdekelték a városok, a múzeumok. Annyi volt a fontos, hogy tengerpart legyen, ahol horgászhat és úszhat. Elmondani nem tudom hány napot bolyongtam Londonban egyedül, mert ő inkább otthon maradt és nézte a tévét. Színházba egyszer tudtam elvinni, az is egy musical volt. Aztán mikor rosszabbul lett, jött a tökéletes kifogás, hogy nem mehet emberek közé. Nem is akart menni. Nem érdekelték az ilyen jellegű dolgok. Lehetetlenség volt mellette olvasni is. Főleg mikor 25 m3-en lakik az ember egy csöppnyi garzonban és közben dübörögnek a fegyverek a számítógép hangszórójából.

Aztán, ahogy telt múlt az idő, leszoktam róla. Nem jártam könyvesboltokba, lejárt a könyvtári jegyem és valahogy hozzászoktam a dologhoz. Eljött az időszak is, hogy rengeteget voltunk kórházban, nagyon sokat voltam egyedül otthon esténként vagy órákat tömegközlekedtem a kórház és az albérletünk között. Mégsem ment. Hiába cipeltem magammal mindig valamit, nem tudtam rávenni magam. Annyira kiszívott a mindennapos küzdelem, a színházi előadás, amit minden nap eljátszottunk, hogy minden jó lesz, hogy nem volt már erőm rá. Ültem a Héven és bámultam magam elé. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, valamilyen szinten mellébutultam én is. Feladtam magam.

Most pedig itt van Áron, aki mindennek a tökéletes ellentéte. Minden könyvet olvasott, amit én valaha szerettem volna. Nemhogy szereti a verseket, hanem a felét kívülről tudja. Szeret moziba, színházba, múzeumba járni. Esténként nem Bud Spencer filmeket akar nézni, hanem értelmes, hús vér emberekről szóló drámákat. Egy felől imádom ezért. Erre vágytam évek óta. És igen, itt jön a de...

De az a hét év nem múlik el nyomtalanul. Én nem olvastam azokat a könyveket amiket ő. Én nem láttam azokat a filmeket, amikből ő folyton idéz és mesél. Néha mikor beszélget az anyukájával és olyan könyvekre hivatkoznak, amikről én sose hallottam, olyan picinek érzem magam, mint egy mákszem. Vagy ami még rosszabb, ostobának és butának.

De más család, más szokások. Nekik az teljesen normális, hogy egy film után órákig beszélgetnek róla, megvitatják. Nálunk ez nem volt szokás. Ment mindenki a maga dolgára, az ember pedig lerendezte magában a gondolatait. Ehhez képest, most néz rám a nagy borostyán színű szemeivel és várja a véleményem. Engem meg ez a legtöbbször halálra rémít. Nem azért, mert nincs véleményem. Ellenkezőleg, nagyon is van. Csak van bennem egy gát, hogy mi van ha valami egetverő baromságot mondok, rám néz és abban a pillanatban kiszeret belőlem.

Igen, ez az igazi pitsa gondolkodás. Az agyammal persze tudom, hogy ez hülyeség. De közben a szívem bentről néha hangosabban sikítozik. Erről nem ő tehet és nincs is jogom hibáztatni érte, mert nem lenne fair.  Ez az én hülyeségem, magamnak kell megbirkóznom vele. Ezen a helyzeten csak én tudok változtatni, senki más. De azt sem akarom, hogy szégyenkeznie kelljen miattam.

Mindezek ellenére élvezem ezt az egészet. Jó, hogy végre van valaki, akivel ilyen dolgokról is lehet beszélni és meghallgatja a véleményem. Hogy nem kell egyedül színházba, kiállításra mennem. Azt, hogy ezentúl hangosan is ki kell mondanom, hogy mit gondolok Ady verseiről, nem bánom. Csak még szoknom kell.

Még újabb ruha

Nem tudtam megbarátkozni az előzővel. Ezzel sem vagyok 100 százalékig kibékulve, de az nagyságrendekkel jobban tetszik. Remélem, hogy ez Mannusnál is rendesen működni fog és tovább tud kattintani mindenkire, akit szeret.:)

Azért ezt a skint választottam, mert emlékeztet az egyik kedvenc képemre.

Kicsit olyan ez a kép, mint az emberi élet. Ami nem öl meg, erősebbé tesz.

Téli nyáfra

Hát hónapok óta a télre vágytam. A hóra, a forralt borra és Töki pomposra a Karácsonyi vásáron, hogy fölvehessem a csodaszép új kabátom. Jelentem, ezt mind ki is pipáltuk.

Imádom ha esik a hó. Bentről a meleg szobából forró teát vagy kakaót szürcsölgetve. Igen, ez az ideális eset. De...

Ehhez képest  odakint most -10 fok van, latyak és csontig hatoló hideg és szél. 3 napja csurom vizes zokniban jöttem haza, mert kiderült, hogy nem vízálló az egyik csizmám. Azóta folyamatosan hőemelkedésem van és szarul érzem magam.

Gyűrű

Nem nagyon tudok mit írni, hogy se rózsaszín nyáltól ne csöpögjön, se tv hiradós objektivitással és jéghidegséggel ne rendelkezzen.

Sokan tudjátok, sokan még nem, hogy csütörtök este Áron megkérte a kezem. Én pedig igent mondtam. Itt csillog a kezemen a gyűrű, amire legalább naponta 25.000-szer rámosolygok, mert gyönyörű és annyira én  vagyok, hogy hihetetlen.

Egész nap vigyorgok, mint a töklámpa. Bár ez így van már egy fél éve...

Fél év

Ez volt életem legboldogabb fél éve. Hihetetlenül szerencsés embernek érzem magam.

A Thousand Miles

Ez típusú zene az, amit ha berakok egy kocsi cd lejátszójába, elvezetek akár világ végéig is.